Íme, egy fantasztikus minisorozat a természetfilmek nagymesterétől, Sir David Attenborough-tól, ami olyan perspektívából mutatja be az állatvilágot, hogy az emberben benne szakad a lélegzet a csodálattól, miközben azon szurkol, képesek legyünk megőrizni mindezt az unokáink számára is.
Nagyon sok szülő azt teszi fókuszba, hogy minek hol a helye, és hogy védekezni kell, nehogy valami olyasmi történjen, amit nem akarunk. Na de mi van a szexuális kultúrával? Az élvezettel? A saját határainkkal, az intim szféra jelentőségével? Mi van azzal, hogy a filmekben egy másfél perces numera a falhoz dőlve egyszerre okoz orgazmust a két félnek – és ehhez képest, mi van a realitással? Szabó Anna Eszter szexuálisfelvilágosítás-élményekről beszélgetett:
„Évekig mostam a pelenkát, kerültem a csomagolt dolgokat, szabadidőmben hulladékmentesítő tippekről olvastam és társadalmi ügyekben mélyedtem el. […] úgy éreztem, ez feljogosít arra, hogy a másokat jelzőkkel illessek. Mémeket osztottam meg, amik igazolták az álláspontomat és jól odaszúrtak annak, aki másképp gondolkodik. A cél szentesíti az eszközt, gondoltam, kötelességem nyomatni az »igét«. Ma már máshogy gondolom...” Fontos gondolatok és kétségek a Föld napjára:
Szerzőnk fekete öves home office dolgozó, hét éve a nappali (konyha, háló stb.) az irodája, és két kicsi gyereke van, szóval a műfajt minden ízében ismeri. Elmondja, neki milyen tanácsok váltak be begolyózás ellen:
Ha belenézel a tükörbe, mit látsz? Kit látsz? Szerzőnk útja az önszeretet felé keserves és kacskaringós. De hát kié nem az?