Mágori Eszter cikkei

„Az út kedves volt. Dobogó szívvel indult neki. Szorongatta az ismeretlen, az idegenség, az ezernyi lehetőség tudata, vagy az, hogy majd mégsem találja meg benne a helyét, azt, amit keres, vagy csalódott lesz, de ahogy maga mögött hagyott mindent, egyszerre könnyű lett.”

„Valahogy mégis félt a saját belső hangjától, ami benne kiáltozott, vészjóslóan bongott, de már késő, úgy érezte. Pont ő legyen az, aki megteszi? Hát kicsoda ő, hogy megtegye?”

„Nem készít fel a magányra semmi sem.”

Este nyolckor kinyílik az áporodott kocsma ajtaja, a gyári munkások közé belibben egy elegáns nő hófehér selyemsállal. Egy pohár vodka és egy férfi bontakozik ki a cigarettafüstben... Lassú, lélegzetelállítóan szép mondatokra készüljetek!