„Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.” (Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 127 részlet)
Hogyan éli meg a mindennapokat egy hemofíliás beteg? Mik a tünetek? Kezelhető-e a vérzékenység? És hogyan hat egy család életére, ha mindez egy gyereket érint? Erről mesélt nekünk a nyolcéves Bense Emma édesanyja, Solti Dóra:
Az örök potyázó, a számla érkezésekor felszívódó, a soha senkit vissza nem hívó, aki a borravaló adásának gondolatától is beteg… A fukarság arcai:
Belegondolni egy műtétbe, akár csak egy érzéstelenítés nélküli foghúzásba, hajmeresztő. Pedig kétszáz évvel ezelőtt még ez volt a mindennapi valóság. Nem csoda, hogy sokan inkább választották a halált, mint az operációt.
Virág Teréz gyerekkora 12 évesen ért véget, abban a pillanatban, amikor az anyját elhurcolták, és attól fogva neki meg a húgának magukról kellett gondoskodniuk, és túlélniük a Dunához terelést, éhezést, nyomort és rettegést. Az egykori kislány szerencsére felnőtt, és legendás pszichológus és traumakutató lett, a transzgenerációs pszichológia magyarországi megteremtője. Olvassatok róla: