Lehet, hogy sokat vártunk Diazra, de garantáltan megérte: a Popfilter stúdiójában elmeséli, kinek írt rajongói levelet 2002-ben, hogy láthatunk-e tőle valaha koreografált tánclépéseket a színpadon, milyen volt karrierje kezdetén egy benzinkúton dolgozni, illetve, hogy ki és miért tapsolta meg, amikor egyszer kijött egy mobilvécéből.
Amikor Britney Spearsre gondolunk, elsősorban ezt kellene látnunk: hogy ő az az ember, aki még mindig itt van. Aki lehet, hogy megrogyott a terhek alatt, de még mindig kilátszik a törmelékek közül, és erre csak olyasvalaki képes, akiben van valami, ami az emberiség túlnyomó többségében nincs.
„Nem akarom legitimizálni a kövérséget, én csak létezni akarok. Az én egyetlen kérésem, hogy olyan lehessek, amilyen szeretnék lenni” – a mai Popfilterben sok a nevetés, de a komoly téma is.
A komolyzene történetének is megvan a maga 27-esek klubja – a „kilencedik átkát” viszont jóval kevesebben ismerik, mint Janis Joplinék tragikus társaságát. Pedig nagyon is létező mítosz, amelytől több zeneszerző is rettegett. És volt, aki nem tudta kicselezni. Most viszont – a mesterséges intelligencia segítségével – lehet, hogy mégiscsak sikerült megtörni az átkot.
Százhuszonöt szilvafa. Két körte, egy alma, három málna. Egy családtörténet. Két ember, két nap, két ásó, egy földfúró meg két birs. Talán ha összekötöm a számokat, kirajzolódik a teljes ábra.