A péniszlopó és gyerekgyilkos cicáktól a szerencsehozó szerencsésekig: macskalegendák a világból

–

Az ördögi macska

Vajon honnan ered az a babona, hogyha egy fekete macska megy át előttünk az úton, akkor szerencsétlenség ér bennünket?

A középkorban elterjedt nézet volt, hogy a macska a sátánnal cimborál, a boszorkányok segítője, sőt az alakváltó boszorkányok képesek macskává változni. A babonának vélhetőleg IX. Gergely Vox in Rama bullája lehetett az alapja – a pápa 1233-ban adta ki a rendeletet, mégpedig egy sátánimádó szekta működése ellen. A németországi eretnekek egy macskaszobor képében imádták az ördögöt, ám a bulla nem azonosítja a macskákat a sátánnal, és nem is állítja azt, hogy az ördög szolgái lennének. Intézkedéseket sem sürget a macskák ellen, ennek ellenére maradtak fenn olyan adatok, miszerint egyes városokban a boszorkányság megfékezésének eszköze volt, hogy irtották a macskákat, és szó szoros értelmében hajtóvadászatot indítottak minden egyes megmaradt példány ellen.

A tizenhatodik században pedig Franciaországban és Angliában szokás volt Szent Iván napján vagy egyéb ünnepeken eleven macskákat égetni, ezeken a ceremóniákon olykor még a királyok is megjelentek. 

A macskák és pestis

A középkor legrettegettebb betegsége a pestis volt, amely több hullámban végigsöpört mind Európán, mind Ázsián. A tizennegyedik században Anglia egyes területein a lakosság 50, míg Franciaország egyes városaiban a lakosok 90 százaléka halt meg e kór miatt. És mindezért a macskákat okolták.

A macskák nyilvánvalóan nem terjesztették a pestist, főleg nem ördögi vagy fortélyos eszközökkel. Azonban az tény, hogy pestis kórokozójának hordozója a bolha, ami a macskákban is megél. De a középkorban nemcsak a macskák voltak bolhásak, hanem más állatok, sőt az emberek is. Ráadásul a fekete halált leginkább a patkányok terjesztették, amikből szintén volt jócskán a középkori településeken. 

Mindezek ellenére számos törvényi rendelkezés született a macskák ellen. Volt, ahol egyszerűen csak betiltották a macskák tartását, másutt vadásztak rájuk. Voltak olyan területei Európának, ahol szinte teljesen eltűntek a macskák. De csak egy időre, ugyanis amikor ennek következtében sem szűnt meg a pestis, az emberek felismerték: nem a macska a felelős a betegségért, hanem valószínűleg a patkányok. Így ismét visszafogadták a cicákat, amik gyorsan el is szaporodtak, és irtották a rágcsálókat. 

Péniszlopó macskák

A középkori legenda szerint a boszorkányok képesek ellopni a férfiak péniszét, majd háziállatként kosárban tartani. A legrészletesebb leírás a világ egyik legnőgyűlölőbb és legártalmasabb irományában, egy tizenötödik századi boszorkányüldözési kézikönyvben (igen, ilyen is volt!), a Malleus Maleficarumban (magyarul Boszorkánypöröly) olvasható. A könyvet két boszorkányvadász, inkvizítor, Heinrich Kramer és Jakob Spenger írta, és részletesen ismertetik például a boszorkányok kínvallatásának módszereit. 

A kötetben három vallomás is található, amelyekből kiderül, hogy a boszorkányok egy varázsütéssel el tudják távolítani a férfiak hímtagjait, s az egyikőjük arról is beszámolt, hogy egy kosárban háziállatként tartotta és zabbal etette a péniszeket.

Ebben a könyvben nem szerepelnek ugyan a macskák, de a korszakból (1555) ismert egy képi ábrázolás a péniszlopó macskáról, amely Németországban készült és ma Amszterdamban, a Rijksmuseumban található. A metszeten egy jól megtermett, pénisszel menekülő macskát láthatunk, amelynek egy apáca halat kínál. A kép felirata a következő: Fleisch macht Fleisch – a húsból hús lesz. A kép eredetéről nem sokat tudunk, de hogy a macskát tették felelőssé a pénisz ellopásáért, az biztos. S ha hozzátesszük, hogy a középkorban a macskákat sok esetben a boszorkányok alakmásainak tekintették, hamar eljutunk a boszorkányvadász kézikönyvhöz. 

A csecsemőgyilkos macska

1791-ben az angliai Plymouthban a bíróság halára ítélt egy macskát csecsemőgyilkosságért, aminek az alapja az a közkeletű téveszme volt, hogy a macskák képesek ellopni a gyerekek lélegzetét.

Egyes verziók szerint ennek az az oka, hogy a macska féltékeny az újszülöttre, mert az elveszi a neki járó figyelmet és szeretetet. Más variációk szerint a macskát a tej illata vonzza a csecsemő szájához, és addig szívja az újszülött levegőjét, amíg az meg nem fullad. 

A gyerekgyilkos macska legendája máig fennmaradt – legalábbis tudunk olyan esetről, hogy 1929-ben Nebraskában egy halottkém szintén a macskát okolta egy csecsemő hirtelen haláláért. Sőt, egy anya állítása szerint 2019-ben (!) Ukrajnában szintén macska végzett egy kisbabával, amikor az arcára ült, és így megfojtotta őt.

Pam Johnson-Bennett, a macskák viselkedésének nemzetközi hírű kutatója, aki több könyvet is írt kedvenceink viselkedéséről, a honlapján határozottan cáfolja ezt a legendát. Szerinte a bölcsőhalál jelenségét próbálták és próbálják a macskára fogni ezzel a váddal. Tény, hogy az állatok gyakran kucorodnak a kisbabák mellé, mert szeretik a meleget és az emberi test közelségét, és ez valóban nem biztonságos – de nem a cica, hanem a baba miatt. Egy csecsemő mozgáskoordinációja ugyanis még igen korlátozott, így valóban van minimális esély arra, hogy a baba befúrja az arcát a macska szőrébe, és megfullad. De egy plüssállat nagyobb kockázatot jelent a csecsemőre, mert az nem veszi észre, hogy veszélyben van a gyerek, míg a macska igen. Mindezektől függetlenül Johnson-Bennett azt javasolja, hogy ne hagyjuk egyedül a csecsemőt a cicával, és a balesetek elkerülése végett használjunk a kiságyhoz is macskahálót. 

Szerencsehozó macska

A macskák ártó szándékában való hit az európai kultúrában évszázadokon keresztül regnált, ám a Távol-Keleten és Oroszországban hagyományosan szerencsehozó állatnak tartják őket.

Szerintem mindenki látott már „integető” szerencsecicát, amely minden kínai bazárban megtalálható. A macska valójában nem integet, hanem hívogat. A legenda szerint az 1600-as években a tokiói Gotokudzsi-templomban született egy macska, Tama, aki az apát kedvence lett. Az intelligens és érzékeny állat megmentette egy, a közelben vadászó földesúr életét, mert a viharban becsalogatta őt a templomba, így elkerülte a villámcsapás. Kézmozdulata ezt a védelmező gesztust jelzi. Tamát a templom védőszentjévé avatták, és ma több ezer integetőmacska-szobor található a szent épület területén.

Az orosz folklórban a macska, és különösen az orosz kék (egyszerűbben szólva az ezüst) színű, szerencsehozó állat. Szentpéterváron, az Ermitázsban ma is egy közelítőleg ötvenfős macskapopuláció él, amelynek őseit a tizennyolcadik században Nagy Péter cár telepítette be a Téli Palotába. A mai cicák szigorú állatorvosi felügyelet mellett élnek. Minden macskának van saját hálókosara, edénye, vécéje, sőt útlevele is, és ünnepséget is tartanak a tiszteletükre. 

Források: owlcation.com; behindthenews.ua; alphahistory.com; snopes.com; mirror.co.uk; vice.com; korok.webnode.hu; flickr.com; catbehaviorassociates.com; nationalgeographic.com; st-petersburg.guide

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash / Adél Grőber

Miklya Luzsányi Mónika