Nézzük meg a szakmai oldalát! 

Egy előadó szerződésében igen világosan benne foglaltatik minden olyasmi, ami a konkrét fellépésre vonatkozik. A technikai igényeket a technikai rider, az egyéb igényeket (például ellátásra, öltözőre stb. vonatkozóan) a hospitality rider tartalmazza. A szervezők ezeket minden esetben megkapják, és mindenki közös érdeke, hogy teljesítsék is: talán emlékeztek még Bye Alex néhány évvel ezelőtti esetére, amikor a technikai feltételek nem egyeztek meg a produkció számára szükséges minimummal, és emiatt nem lépett fel. Noha az eset akkor is nagy botrányt kavart, a szakmabeliek már akkor is igyekeztek világossá tenni a kommentháborúkban: ha egy produkció nem állítható színpadra úgy, hogy az működőképes legyen, illetve olyan színvonalon szólalhasson meg, ahogyan az az előadó imázsával összeegyeztethető, akkor a szerződésben foglaltak alapján, a riderben leírtak hiánya esetén az előadó nem köteles fellépni. 

Valahol ebben a témakörben kell azt is keresgélni, hogy miért szerepel olyasmi egy előadó szerződésében, hogy X nézőszám alatt nem hajlandó fellépni.

Ha ugyanis annak a koncertnek nem kimondottan az a célja, hogy exkluzív legyen (például gyakran rendeznek lemezmegjelenés előtti „hallgatós” esteket, ahová csak maroknyi rajongó fér be), akkor az egyszerűen rombolja az előadó imázsát.

Azt sugallja ugyanis – még akkor is, ha a közönségszervezéshez neki nincs köze –, hogy rá a kutya se kíváncsi. Miközben lehet, hogy csupán a szervező nem tett semmit a rendezvény promózásáért. 

Noha nem vagyok előadó, én is tapasztalom, hogy esetenként a meghívottaktól várják a közönségtoborzást a különféle eseményeken – ez azonban felvet kérdéseket. Egy „Köszi, ha te is megosztod az eseményt” még nyilván belefér, bár fontos tudni, hogy nagy követőszámú előadó esetében ennek igen komoly marketingértéke van. Ha viszont a szerződésben nem szerepel olyan kitétel, hogy ez az előadó feladata volna, valójában neki semmi dolga nincs azzal, hogy reklámozza az eseményt. Plakátolni, Facebook-eseményt csinálni stb. a szervezők feladata és egyben érdeke is. (Akkor is, ha nem hivatásos koncertszervezők – hiszen ez nem lehet érv, amennyiben egy koncert szervezéséről beszélünk.)

Szandi már az én gyerekkoromban is sztár volt, milliós lemezeladással, és bár a hiphop-körökben ismert mondás szerint „a respektből nem lehet megélni”, az vitán felül áll, hogy egy előadónak joga van eldönteni és szerződésbe foglalni, hogy mi az, amit ő összeférhetőnek gondol a saját imázsával. Van, aki nem lép fel falunaponmás nem ad félplayback koncertet, csak élőben zenél, emiatt eleve nem is jár kis helyszínenmegint mások pedig csak playbackkel hajlandók fellépni. Egyesek vállalnak nagy családi rendezvényeket is, mások még a sokmilliós felkérésekre is nemet mondanak.

Szuverén joga minden előadónak és menedzsmentnek, hogy e tekintetben meghúzza a saját határait, s ha nagy ritkán előáll egy helyzet, akkor az írásban lefektetett szabályok mentén döntéseket hozzon. Igen, akár „nem jófej” döntéseket is: például hogy a szerződés szerint őt megillető gázsit felveszi, és nem lép fel. Hiszen ő rendelkezésre állt, és nem rajta múlott, hogy a mindkét fél által aláírt feltételek nem teljesültek.

Különleges körülmények

Jelen esetben azonban van egy komoly csavar a történetben. Ugyanis a Szandi elleni hadjárat oka elsősorban nem az, hogy így tett, hanem hogy ezt egy jótékonysági rendezvényen tette, amelynek bevétele egy nehéz helyzetben lévő családot támogatott volna. 

Vizsgáljuk meg, mi történhetett: 

  • Szandinak fogalma sem volt arról, milyen rendezvény ez, mivel a felkéréskor ezt nem közölték egyértelműen vele 
  • Szandinak fogalma sem volt arról, milyen rendezvény ez, mivel a menedzsmentje nem tájékoztatta megfelelően (nem tudom, van-e menedzsmentje)
  • Szandinak azért nem volt fogalma erről, mert ő is ember, és elfelejtette, összekeverte, stb.
  • Szandi egyszerűen nem jófej, és csak utólag akar tüzet oltani

Nem tisztem igazságot tenni, de egy dolgot szerintem józan paraszti ésszel mindannyian átgondolhatunk.

Ha egy előadó átgondolja és szerződésbe is foglalja, hogy mi az, ami rombolja az imázsát, akkor nehéz elképzelni, hogy egy jótékonysági rendezvényen lelép a pénzzel. Hisz ő maga is belátja, hogy egy maroknyi ember előtt jótékonyságból éneklő sztárnál nem kell szívmelengetőbb közösségimédia-kontent. 

Lehet persze, hogy Szandi maga a svájcisapkás sátán, csak viszonylag kevés esélyt látok rá. Hiszen ha annyira számító volna, amennyire a kommentelők mondják, inkább levideóztatja magát, amint felajánlja jótékony célra a gázsit, és énekel nyolc ember előtt egy kistelepülésen.

De hát nem tiszteli a közönséget!

Ez a másik, ami felmerült itt-ott az esettel kapcsolatban. E tekintetben szerintem nem létezik egyetemes igazság. 

Vannak előadók, akik egyetlen ember előtt is fellépnek, mert az ő meggyőződésük szerint ezzel a közönséget tisztelik meg. És vannak, akik azt mondják, a szervezők tiszteljék meg őket is, és biztosítsanak a produkcióhoz méltó számú közönséget. Mindkét álláspont jogos.

Noha nem tudjuk, a szóban forgó jótékonysági rendezvény szervezői miről és hogyan tájékoztatták a fellépőket, illetve mi is lett volna a pontos konstrukciója ennek a jótékonysági akciónak, azért szöget ütött a fejembe: 

ha a 600.000 forintos gázsit simán átadták Szandinak, akkor nyilván arra számítottak, hogy ez egyfajta befektetés, hiszen ennek a többszörösét kapják majd bevételként. Hiszen mi más logikus magyarázat lenne arra, hogy ezt a pénzt nem rögtön a családnak adták át koncert helyett?

Ha viszont ez így volt, akkor teljességgel érthetetlen az 50 fő alatti közönség. Nem reklámozták az eseményt? Nem mérték fel helyesen, mik az esemény realitásai? Volt valami egyéb a háttérben? Akárhogy is, nagyon úgy tűnik, ez szervezői mulasztás. Ahogyan az is, ha nem olvasták el Szandi szerződését aláírás előtt, és gyúrtak rá a közönségszervezésre annak tükrében.

Az előadó fel- és elkészül, odautazik a helyszínre, majd fellép, végül hazamegy. Ez eleve sokkal több idő és energia, mint az emberek képzelik – másrészt pedig hasznos abba is belegondolni, hogy miközben Szandi ezen a fellépésen tartózkodott, nem tudott máshol jelen lenni. Azaz: lehetett volna máshol, de nem volt, így jogosan várja el, hogy ezt az idejét, bevételkiesését kompenzálják.

Ha azt mondja, hogy a jótékonyság jegyében odamegy ingyen, felajánlja a gázsijának egy részét vagy egészét – az nemes döntés, csak fontos lenne, hogy döntés legyen, és ne utólagos kényszer, miután leszedték róla a keresztvizet egy bosszúhadjárat miatt. 

Az ugyanis már sosem derül ki, hogy ha minden körülménnyel tisztában van, akkor miként cselekedett volna. Lehet, hogy így tesz, és még koncertet is ad. Lehet, hogy nem. De ez szimpla találgatás csupán. (Közben maga Szandi is ezt írta hivatalos Facebook-oldalára: ha tisztában van mindennel, akkor egészen másként történtek volna a dolgok.) 

Na de most akkor lehet-e utálni egy előadót?

Térjünk rá a „legjobb részre”: szabad-e ekézni egy sztárt, ha számunkra visszatetsző dolgot tesz? Persze. A felháborodás szerencsére ingyen van. Az más kérdés, hogy a teljes igazság tükrében háborodunk-e fel, vagy csak egy hangzatos szalagcím láttán.

Ahogyan az is kérdés, ha szerződés szerint járt el az előadó, akit a szervezők nem tiszteltek meg a rendes szervezéssel, akkor megérdemli-e az utálatot – mert hangsúlyozom, itt egyelőre nem tudjuk, mi a pontos helyzet. 

És persze mindez további kérdéseket vet fel: egy előadó épp azért igyekszik a hasonló, vitás helyzeteket elkerülni, mert a botrányok rontják az imázsát. Akkor miért nem körültekintőbb a tekintetben, hogy legkésőbb a helyszínen utánajárjon, pontosan milyen rendezvényen is van?

Így azonnal elkerülhető lett volna a karaktergyilkosság.

Szóval: utálni szabad. És érthető is, ha egy ilyen homályos ügy csorbítja a sztár hírnevét. Olyan esetekben, amikor vétlenül kerül ilyen helyzetbe valaki, pert indíthat, és gyakran ki is mondja a bíróság, ha valakinek megsértették a jó hírnevét. Ettől persze még nem biztos, hogy vissza is nyeri a rajongók szimpátiáját, hiszen a rossz szájíz megmaradhat. Szandi imázsával ráadásul nem fér össze a botrány: azon túl, hogy egy darabig ügy volt, hogy férje mennyivel idősebb nála, lényegében semmit sem tett az utóbbi évtizedekben, ami átlépte volna a botrány határait – s mivel házasságuk stabil sok-sok éve, tulajdonképpen ez a kezdeti kérdőjel is tündérmesévé alakult. (Teszem hozzá: ez szuper dolog.) 

Úgyhogy amondó vagyok: óvatosan a gyűlölködéssel. Egy előadónak sem kötelessége bármit elviselni – legyen szó arról, hogy nem biztosítják neki a megfelelő körülményeket, egészen addig, hogy átokcunami zúdul rá egy ügyben, amelyben azt se tudjuk még biztosan, ki hibázott.

FRISSÍTÉS: Cikkünk megjelenése után két nappal Szandi visszautalta az alapítványnak a teljes összeget, és az alapítvány képviselőjével meglátogatta a rászoruló családot, amelynek megsegítésére a jótékonysági koncertet rendezték.

Kiemelt képünk forrása: Facebook/ Szandi hivatalos oldala

Csepelyi Adrienn