Címke: családfa

Minél inkább láthatatlanná akarjuk tenni a valóságot, annál intenzívebben üzen a létezéséről.

„Fájdalommal jár kivenni a golyót a testből, de ha a testben marad, megpusztulunk” – mondja Gerlóczy Márton, aki a családja testéből szedi ki a „golyót” legújabb regényében, Az örvényben, miközben szétszálazza annak kusza viszonyait, és utánajár, ki is az ő valódi apja. Azt pedig, hogy ez még az olvasónak is fájni fog – nemhogy a családjának –, garantáljuk.

„Leélt ezután egy életet a háborús veteránok poszttraumásstressz-betegségének szinte minden tünetével a hétköznapjaiban: kiszámíthatatlan dührohamokkal. Depresszióval. Elidegenedettséggel. Állandó felfokozottság érzésével. Alvászavarokkal. Jelek, amiket én magam, a dédunokája is felismertem magamon fiatal felnőtt koromban gyakran. És sosem volt magyarázata. Semmi külső okom nem volt szorongásra, álmatlanul töltött éjszakákra. Nem volt oka, előzménye a számomra is váratlanul fel-fellángoló indulataimnak sem, amiket nehezemre esett zabolázni.”

„Leélt ezután egy életet a háborús veteránok poszttraumásstressz-betegségének szinte minden tünetével a hétköznapjaiban: kiszámíthatatlan dührohamokkal. Depresszióval. Elidegenedettséggel. Állandó felfokozottság érzésével. Alvászavarokkal. Jelek, amiket én magam, a dédunokája is felismertem magamon fiatal felnőtt koromban gyakran. És sosem volt magyarázata. Semmi külső okom nem volt szorongásra, álmatlanul töltött éjszakákra. Nem volt oka, előzménye a számomra is váratlanul fel-fellángoló indulataimnak sem, amiket nehezemre esett zabolázni.” Nagyon izgalmas hétindító írást hoztunk:

„Tizenhat év alatt számtalan embert láttam sarokban, nevelőiben zokogni, miután rájöttek, hogy ez a munka nem azt jelenti, hogy szeretem a gyerekeket, megmentem őket, és miért nem megy.”

Szép, ódon keretbe foglalt, súlyos történet ez hét gyermek elvesztéséről, és az újra és újra megszülető reményről.