„Kislány, lány, csaj, bige, spiné, nőci, kishölgy, nő, hölgyemény, nőszemély, hölgy, asszony, asszonyság, néni. Valószínűleg mindegyik voltam már. Ilyesmi a sorrend, na, de már most a végén tartok?”
Szűzen mentek férjhez (vagy ha nem, hát eljátszották), fűzőt hordtak, templomba jártak, az uruknak jó szolgálói voltak, de cselédet és szakácsnőt is tartottak. (Meg olykor szeretőt.) Ők voltak a budapesti úrinők a századfordulón, akiknek az életébe ennyi év távlatából most valódi betekintést nyerhetünk egy remek könyv jóvoltából.