Februárra a legtöbb szülő már totálkáros attól, hogy valaki mindig beteg a családban. A még lábadozó, de már unatkozó gyerekek, a home office és az ép elme sajnos nem igazán férnek meg egy fedél alatt, ezért egy idő után még a kötélidegzetű szülők is kengyelfutó gyalogkakukk módjára menekülnének a saját otthonukból. (Ha megtehetnék.) Jöjjön hát az Ebben vagyok! – Szabó Anna Eszterrel és a nyavalyákkal.
„Sajnos a megfázás is vírus, és hiába hordja ki Botika lábon, attól még az én gyerekeim vígan ágynak dőlhetnek tőle. Szívás, de ez van. És ez az, amiben leginkább nézetkülönbségek tudnak lenni” – írja Szabó Anna Eszter, aki azt is hangsúlyozza: sok szülőnek kevés a segítsége, vagy nem támogató a munkahelye, ezért nehezen tudja megoldani, hogy otthon maradjon a beteg gyerekkel. Hogy megy ez külföldön? Ennek járt utána.
Becslések szerint két-hárommillió kóbor macska él körülöttünk, akiket ha nem ivartalanítanak, akkor újabb és újabb, legtöbbször eleve rossz sorsra ítéletett kölyköt hoznak a világra. Igen ám, de ki gondoskodik a senki macskáinak ivartalanításáról?
Első lépésként például: télen kelj fel egy kicsivel később a szokásosnál... Jól hangzik? Akkor mondjuk a többit:
Mi minden kell ahhoz, hogy az egyszeri életmódváltó eljusson az abszolút holtpontra? Hát, először is a tél vége, aztán a vírusok... meg a derékfájás. A többit inkább az érintett mondja el.