Azt hittem, ő lesz az igazi! – Csak a plátói szerelmeim miatt jártam a gimibe
Tegye föl a kezét, aki még emlékszik az első plátói gimis szerelmére! És most tegye le a kezét az, aki azóta sem mondta el neki… hányan maradtatok?
Tegye föl a kezét, aki még emlékszik az első plátói gimis szerelmére! És most tegye le a kezét az, aki azóta sem mondta el neki… hányan maradtatok?
Szegény Ginát nagyon nehéz helyzetbe hoztuk, hogy CSAK nyolc dolgot írhatott ide a helyszűke miatt. A nagy képen Ginát és Bonót láthatjátok. Szerintünk is szép pár lenne belőlük!
Egy évek óta vissza-visszatérő randevú. Egy szemérmes, finom érzés. Fantázia. Vágyálom. Egy hétköznap reggel. És egy ruhadarab, ami mindezt elfedi, ápolja, keretbe rendezi.
Az ember lánya soha nem tudhatja, hol és milyen körülmények között találkozik a potenciális boldogságával. És akkor igazán már nem is tehet mást, mint hogy drukkol, minél lassabban teljen az idő...
Emberek, akik mellett elment az élet. Emberek, akik köztünk élnek, a mi utcáinkon járnak-kelnek, de láthatóan kilógnak a sorból. Olvasónk egy ilyen különös teremtésről ír. Aki még mindig az igazira vár, rendületlenül, folyamatos készenlétben, felvértezve, egy pillanatig sem gondolva arra, hogy netán mégsem jön el... Mert a szerelemnek nincs határideje.