„Nem volt olyan időszak az életemben, amikor a kertem ne adott volna erőt ahhoz, hogy elbírjam azokat a feladatokat, amelyeket a sors nekünk szánt” – mondja Duraj Diána. A természet rendje önmagában is tanító erejű, de különösen akkor, amikor az ember mély megpróbáltatásokon megy keresztül.
Ma az újjászületést, az életet ünnepeljük. Ennyi veszteség árnyékában azonban mást jelent a húsvét, nehezebb az ünnep. De vajon kevésbé reményteli, mint korábban?
„Nagyon nehéz kívülállóként a gyászt kezelni. Ha pedig valaki a gyermekét veszíti el, az nemcsak a közvetlen családnak, de mindenki másnak is egy lelkileg rettentően megterhelő hír. És bizony a gyászoló családok nagyon különbözően reagálnak.” Vajon eléggé odafigyelünk rájuk? Kellő empátiával kezeljük a környezetünkben azokat, akiket hatalmas veszteség ért? Erről tanakodik a rákban elhunyt kislány, Izus anyukája.
Ma az újjászületést, az életet ünnepeljük. Ennyi veszteség árnyékában azonban mást jelent a húsvét, nehezebb az ünnep, keserűbb, magányosabb az öröm. De vajon kevésbé reményteli, mint korábban?