Z. Kocsis Blanka cikkei

„Egy gyereknek az anyja mellett a helye” – tartja a mondás és bár egyre több családban természetes, hogy a gyerek körüli teendők a szülők között megoszlanak, azért még mindig az a „normális”, hogy az anya a gyerek(ek) mellett marad. Akkor is, ha ez a karrierjébe, az álmaiba, a szabadságába kerül.

Z. Kocsis Blanka az a nő, akinek a zsebében mindig van három dolog: vörös rúzs, egy nagy adag humor és empátia. Talán utóbbi kettő a fő oka annak, hogy a WMN olvasói is mindig könnyen és gyorsan rezonálnak írásaira, hogy cikkei oly sok embernek adnak ahaélményt, segítséget, tájékozódási pontot és feloldozást egyszerre. Itt az idő, hogy ti is jobban megismerjétek Blankát – ezúttal Marcel Proust kérdései segítségével.

Gyakran épp a gyász mutat rá arra, hogy az egykor agresszív szörnyeteg is valaha egy védtelen, bántalmazott gyerek volt. Ez azonban nem validálja a tetteit.

A közösségi médiában megjelenő posztok és a profilképek cseréje a családban, baráti, ismerősi körben történt haláleset és a gyász első nyilvános jelei. Később menetrend szerint érkeznek a fekete-fehér fotók és az ismerősök megemlékezései, végül a hivatalos gyászhír. A temetés után pedig illik visszatérni a régi kerékvágásba akkor is, ha belül nem marad más, csak a csend és a fájdalom.