„Folyamatosan a gombjaimat nyomkodja” – mondjuk arra az emberre, akivel lépten-nyomon konfliktusba kerülünk, és aki – akár a jó szándék ellenére – a legmélyebb sebeinket tépi fel. De valójában mik azok a gombok, és miért van az, hogy az egyik ember eltalálja őket, a másik meg nem? Ezekre a kérdésekre ad választ a sémakémia elmélete.
Nem, nem csak az Anonim Alkoholisták csoportja létezik. Nem, nem kell mindent elmondanod magadról. Nem, nem gáz, ha sírsz a többiek előtt. Meg az sem, ha nem sírsz. A csoportterápia valójában sokkal többről szól, mint amit a filmek alapján gondolnánk róla.
Szorongásoldók és antidepresszánsok – gyógyszerek, amelyekért naponta több ezer ember áll sorba a patikában, mégis súlyosan stigmatizálja őket a társadalom. Persze ennek is megvan a maga oka.
Miért irtanád a mohát a szentély faláról, ha egyszer a természet úgy döntött, átszínezi az eredeti színét? Miért gyűlölnéd a szemed körüli ráncokat, ha egyszer azt üzenik, sokat mosolyogtál? A japán életfilozófia, a vabi-szabi egy elfogadással teli életre tanít.
A probléma felismerése félsiker, a valódi változáshoz azonban az érzelmek szintjére érdemes merülni. És végre itt egy módszer, amely amellett, hogy ezt lehetővé teszi, logikus és könnyen érthető, és még a személyiségzavarok gyógyításában is hatékony. Már csak terapeutát kellene hozzá találni… De miért lett ennyire népszerű a sématerápia?