Szentesi Éva cikkei

„Képzeljünk el egy reggelit Bochkoréknál. Várkonyi Andrea annak idején hozzáment egy (első ránézésre egészen értelmesnek tűnő) sikeres sráchoz. Ez az okos, gyönyörű nő kicsoszog reggel álmosan, talán még pongyolában, és kit talál a konyhában? Ott van ez a díszmajom, ömlik a szájából a sok fellengzős baromság, és Andrea nem érti, hogy mehetett hozzá anno egy ekkora idiótához..."

Megéri szerelmesnek lenni? Aztán szenvedni, gyötrődni, szenvedni? Abszolút!

A randevú régen egészen mást jelentett, mint most. Már nincs is randevú szinte, csak: „Helloka, drága, mi erre csapatjuk a srácokkal, ti merre mozogtok, fussunk össze éjfél körül!". Szentesi szeretne egy igazán jót randevúzni. De szerintünk nincs ezzel egyedül. Nektek milyen randis tapasztalataitok vannak mostanában?