Steiner Kristóf cikkei

Még ebben a lefojtott életben is vannak igazi ünnepek – ha gondoskodunk róluk.

Égési sérülés, agyhártyagyulladás, szívzűr és autóbaleset – Kristóf annyiszor jött vissza a halál torkából, hogy azt mondja, már nem fél tőle. Olvassátok el, mi mindenre tanította meg őt az, hogy többször is szembe kellett néznie az elmúlással:

Hogy mire jó, ha az embert egy átlagos hétköznapon, ügyes-bajos dolgai intézése közben egyszer csak letartóztatja a rendőrség, és zárkába csukja, ahonnan sem telefonálni nem tud, sem védekezni? Steiner Kristóf elmeséli.

„Aki azért költözik egy isten háta mögötti falucskába, mert szociálisan kiégett, kvázi emberundora van, és azt akarja, hogy senki se tudjon róla, hogy van és hol van, az jobb, ha elengedi az illúziót: a rurális környezet azt jelenti, hogy eltűnhet a radarról.”

„Vajon miért van az, hogy az emberi szenvedést szeretjük kilóban mérni?” – teszi fel a kérdést Steiner Kristóf, mert az a tapasztalata, hogy még ebben is folyton egymásra licitálunk, ahelyett hogy megértéssel fordulnánk a másik búja-bánata felé.