Steiner Kristóf cikkei

„Vajon miért van az, hogy az emberi szenvedést szeretjük kilóban mérni?” – teszi fel a kérdést Steiner Kristóf, mert az a tapasztalata, hogy még ebben is folyton egymásra licitálunk, ahelyett hogy megértéssel fordulnánk a másik búja-bánata felé.

Amikor az ember elveszíti a hitét, és nem látja a fényt az alagút végén, abban az az egyik legrosszabb, hogy úgy érzi: teljesen egyedül van. Steiner Kristóf ezért vállalkozott arra, hogy megmutassa: ő is megborult a korlátozásoktól. Igen, még ő is, aki többnyire az utca napos oldalán jár, egyszerűen, mert azt választja. De még neki is lehetnek rossz napjai, hetei. A lényeg, hogy képesek legyünk tanulni belőlük.

Ha celeb, akkor biztosan sok pénze van, és bármit megtehet, amit akar – gondolják sokan, és erre hivatkozva aztán szabadjára engedik a rosszindulatukat a kommentszekcióban. Steiner Kristóf is gyakran találkozik ezzel a jelenséggel, ezért most az egyszer szeretne rá érdemben reagálni.

„Vannak barátságok, amelyek nem egy életre, hanem egy bizonyos életszakaszra szólnak, és úgy szépek, fontosak, és – számomra – feledhetetlenek. Az egyetlen, ami nem fér bele a barátságba, hogy állandó kényszer és presszúra alatt tartjuk a másikat, elvárva, hogy ne önmaga legyen.”