Elnyújtóznátok egy trópusi szigeten? Vagy inkább koccintanátok a Mikulással Lappföldön? Innátok egy jó bécsi kávét? Esetleg buliznátok egyet Berlinben? Hova ruccannátok ki legszívesebben, ha az álmodozásnak nem szabna határt se járvány, se egyéb körülmények?
77 éve született Petri György, költő, aki sajnos már 20 éve nincs közöttünk. Kurucz Adri felidézi alakját, izgalmas életútját, és ünneplésképpen mellé tesz tíz versrészletet a kedvenceiből.
„Ha a Nagy Szellem azt akarta volna, hogy úgy éljek, mint a fehér ember, akkor annak teremtett volna. A sast sem lehet kötelezni, hogy úgy éljen, ahogy a varjú él” – ezt mondogatta állítólag lakota nyelven a legendás indián harcos a cirkuszi közönségnek, ahol vadállat gyanánt mutogatták.
Nagyon hasznos találmány volt a golyóstoll, csak éppen az írás gyönyörűségét rabolta el tőlünk. Illetve rabolta volna, ha hagynánk. Ha nem rajonganánk mind többen és többen a szépírásért és a töltőtollakért. Érzéki kalandozás következik a tollak nyomában:
A szülőség egyik legemlékezetesebb (és olykor leginkább elfelejteni szándékozott) kalandparkja az iskolai levelezőlista, amely leginkább a különféle privát indulatok kicsatornázására szolgál, nem elsősorban az iskolai tudnivalók megbeszélésére. A karácsony ráadásul különösen stresszes időszak mindenkinek, és ez bizony nyomot hagy a diskurzuson is. Pláne, ha bizonyos üzenetek félremennek.