Gyárfás Dorka cikkei

„Én nem vagyok fáradt, rezignált, és nem legyintek. Engem a düh éltet, engem a vita éltet, ha oda kell csapni valahova, akkor én odacsapok, ezért jobb az idegrendszerem, mint sok más korosztályombeli művészé” – mondta Várkonyi Zoltán, aki a 67 év alatt, ami megadatott neki, tényleg legalább három ember életét élte le. Azt a hatalmas életművet pedig, amit hátrahagyott, azóta sem tudja senki utánacsinálni.

Amerikai produkció amerikai sztárral, hollywoodi recept szerint – ezt a sorozatot mégis Japán miatt érdemes követni!

A besúgó író-rendezője a gyerekkora nagyobb részét külföldön töltötte, most viszont csak Budapesten tudja elképzelni magát – ami nem jelenti azt, hogy nem fog örömmel belevágni abba a nemzetközi karrierbe, aminek épp most körvonalazódnak a lehetőségei. Közvetlenül azután beszélgettünk vele, hogy hazatért a londoni tárgyalásairól.

„Elgondolkodtató, hogy miért emlékeznek rá még ma is olyan sokan. Szerintem azért, mert olyan szuggesztív egyéniség volt, emellett iszonyúan tehetséges, és semmi sallang nem volt rajta. Mindenhez hozzá tudott szólni, mert zseniálisan forgott az agya – nem volt olyan téma vagy beszélgetés, amiből rosszul jött volna ki. Mindemellett jó humora is volt. Ez az, ami nagyon átjött a képernyőn, és ami egyedülállóvá tette. Manapság már nem ismerünk ilyet a képernyőn – de hát a televíziózás nagyon megváltozott azóta –, de a maga korában sem volt még egy ilyen” – így emlékszik a lánya Déri Jánosra.