Szegény Orwell egész biztosan forog a sírjában Trump újabb elnökségi ciklusának kezdetén. Ő talán azt hitte, hogy színtiszta irodalmat ír, amikor megszülettek disztópikus művei, de sajnos vátesznek bizonyult, mert a valóság talán még az ő lidérces gondolatain is túltesz. Halálának 75. évfordulóján idézünk tőle pár hidegrázósan aktuális gondolatot.
Új sorozatunkban visszatekintünk az elmúlt tíz évünkre, hogy lássuk, mi minden történt azóta, amióta a WMN is jelen van online térben. Szeretnénk, ha témánként is tisztább lenne a kép arról, hogy melyek voltak a legfontosabb ügyek, amelyekért már egy évtizede kiállunk. Abban bízunk, hogy a tizedik születésnapunkon, a WMN Fesztiválon együtt is megbeszélhetjük közös dolgainkat.
Nyilasi Tiborról szinte lehetetlen pályaösszegző cikket írni, hiszen annyira gazdag volt a játékosmúltja, ám a jelenje sem mondható unalmasnak.
A Véletlenül írtam egy könyvet című családi mozira nem véletlenül vártunk olyan sokan és annnyira régóta, mert mindent megkaptunk tőle, amit előzetesen ígért. Sőt, még annál is többet! Több évtizede nem született hasonló magyar film, ami a kis- és nagykamaszokat ugyanúgy megszólíthatja, mint a szüleiket, de még a nagyszüleiket is.
Takács Katalin a tavalyi évadban – 73 évesen – elvállalta, hogy A vágy villamosa című világhírű színdarabban életre kelti Blanche alakját. Azét a nőét, aki a darab szerint a harmincas éveiben jár. Nagy színészi- és életbátorságra vall tőle ez a lépés, viszont abszolút megérte, mert nemcsak a nézők fogadták óriási ovációval, de a színházi szakma, sőt: a kritikusok is szuperlatívuszokban beszélnek az alakításáról.