Bereczki Szilvia cikkei

Azt mostanra már mindenki tudja, hogy a krumpli – amit ezentúl következetesen pityókaként emlegetek – Székelyföld egyik legjellegzetesebb mezőgazdasági terméke, és mint ilyen, felér az arannyal. A vele és érte végzett munka legalábbis, illetve az árazása, ha csak azt vesszük alapul, hogy nagyvállalkozók gazdagodnak meg a kisebb székely családi gazdaságok kárára.

Miklós Noémi nem azért született, hogy szem legyen, de gyerekkora óta küldetésének tartja édesanyja és édesapja helyett is látni a világot. Magát fura szerzetként jellemzi, hiszen két olyan székelyföldi látássérült ember nevelte Magyarországon, akik még egy teljesen más rendszerben és oktatásban részesültek, és még a nyelvjárásuk is sokban különbözött a helyiekétől. És mivel kiskorában másként tanították neki az életet, mint kortársainak, akadt bőven leküzdendő akadály, amíg felcseperedett.

A stressz, a túlhajszoltság, a kialvatlanság, a szorongás, a hátfájás és a magas vérnyomás mostanra „mindenki közös tünetévé” lett, népbetegség az utóbbi évtizedekben. Ezért főként a képernyőközpontú életmódunk okolható, amelynek egyik velejárója a hosszú és monoton ülőmunka.