A Los Angeles-i Chippendales klub 1979-ben műfajt teremtett, alapítója pedig villámgyorsan lett gazdag üzletember. Igazi sikersztori is lehetne a chippendale-tánc létrejötte, ám hidegvérű kegyetlenség, kapzsiság és irigység árnyékolja be:
Fiatal nőként (pláne előnyös külsővel) az embernek folyton tepernie kell azért, hogy elhiggyék róla: a fejében is van valami, de még speciálisabb helyzet, ha színésznő az illető, és a szerepeiben a szexualitását is kell használnia. Erről beszél mostanában az interjúiban az Eufória egyik szereplője.
Most majd az lesz, hogy kitesszük ezt a cikket, amit egy csomóan félre fognak, félre akarnak érteni. Nem baj, mert mi magunk is vitázunk vele, róla a szerkesztőségben. És Anettnek épp ez volt a célja. Már azon kívül, hogy a világba kiáltsa a felháborodását.