„A tárgyak csak úgy elkopnak a kezében, bármi legyen az. Könyv, kisautó, ceruzák, tolltartó, buborékfújó, szélforgó, mindegy, addig piszkálgatja, tépegeti, csavargatja, amíg minden széthull darabjaira, aztán részenként elszotyogtat belőle itt-ott. Mintha pont őbelőle is így hullanának ki darabkák, napra nap.”
Az előadás, amit látni kell.
HIV-fertőzött árvák, tanításra vágyó fiatalok, és egy jobb jövő reménye sok ezer kilométerre, távol Európától.
Ha az otthon melegének őrzését az anyukád már sajnos nem tudja ellátni, akkor különsen szép, hogy vannak testvéreid, akikkel osztozol a közös sorson, emlékeken, hangulaton, ízeken.
Hála, szeretet, öröm, boldogság. Egy tíz éve halott nagypapa legszebb karácsonyi ajándéka unokájának, és nekünk. Mert ez az unoka leírta, mi is az igazi hála, szeretet, öröm és boldogság... Sírósan nevetős írás lett belőle. Legyen időd elolvasni!