„Mindig magányos voltam már gyerekkoromban, fiatalember koromban is, ezért különösen jó, hogy színész lehettem” – Száz éve született Pécsi Sándor
Csak ötven év adatott neki (és harminc nekünk belőle a pályán) mindösszesen. Hirtelen halála előtt kicsivel még gyakorolta a kézállást. És a szöveget, amely fölött aztán végleg elaludt kedvenc karosszékében, orrán szemüveggel.