Z. Kocsis Blanka cikkei

Az esküvő egy pár életének legszebb napja, az igen pedig egyenes út a közös földi mennyország felé. Kivéve, amikor a szerelmeseket leszámítva mindenkinek teljesen egyértelmű, hogy a nagy nap elkerülhetetlenül csak egy dologhoz vezet: katasztrófához.

A fesztivál kamaszként egy fantasztikus hely, ahol bármi megtörténhet, mindenki barát, és egy idegennel áttáncolni a holnapba teljesen természetes. Ezért is olyan nehéz felnőttként felismerni: a szimatszatyrot felváltotta az okosmobil, és bár te már csak egy-egy koncertre dugod ki az orrod, a gyereked saját jogán, nélküled kezdi a fesztiválszezont.

Épp főiskolára készültem, amikor kiderült, hogy váratlanul tiszteletét teszi nálunk a gólya. No, nem én lettem várandós, hanem az édesanyám. Mondjuk, a meglepetés így se volt kicsi. A hír hallatán a szüleink újratervezték a jövőt, a testvéremmel pedig nagy tesói lettünk egy olyan kislánynak, akinek akár mi magunk is a szülei lehettünk volna. És kicsit azok is lettünk. Főleg én.

A szakítás vagy válás sosem csak az érintett felek számára hoz változást. A közös gyerekeken túl ugyanis a rokonok, a barátok, a kollégák is „válnak”. De vajon lehet-e jó viszonyban maradni az ex-anyóssal, megőrizhetők-e a közös barátok?