„Alice Munro, miután túlélt egy komoly szívműtétet és egy daganatos betegséget, tíz éven át felejtette el önmagát és a világot, úgy élt, mint egyik legszebb novellájának, az Oda-vissza címűnek Alzheimer-kórban szenvedő hősnője. Szép lassan maga mögött hagyta, elfelejtette a szavakat, melyekből maradandó világot épített. És csak csendet hagyott maga után.”
KI VELE! – 2024. május 15. – WMN
Nyílt levél egy X generációstól a „mai fiatalok” számára, akiknél új értelmet kapott a telefonhasználat és a kommunikáció etikettje.
„Liviám, emlékezz házasságunkra, s élj boldogul!” Az egyik verzió szerint i. sz. 14-ben halálos ágyán így búcsúzott szeretett hitvesétől Augustus. Csakhogy ismeretes a másik változat is, amely szerint a fia trónutódlását siettető asszony mérget kent a császár által utóbb elfogyasztott fügékre.
WMN Egszsg – 2024. május 7. – WMN
„Egyheti tépelődés után közöltem vele: még mindig beteg vagyok, és az orvos nem tudja megmondani, mikor leszek jobban. A főállásomba ekkora már visszamentem. A valódi okot – ekkorra már kiderült a generalizált szorongásom – nem mondtam el neki. Mondjuk ki: hazudtam.”
A környezet reakciói nélkül, önmagában is óriási teher, ha az ember nem tudja kimondani: édesanyám. Hát még amit az ember ezért a külvilágból kap… Pedig ideje lenne lebontani a „minden anya mindenképpen szent” mítoszt – vallja olvasónk, Anna. Az ő novellája következik.
© 2025 wmn.hu – WMN Média Kft.