A Redditen bombaként robbant a hír, hogy egy cseh üzemeltetésű, igencsak beszédes nevű Motherless (vagyis „anyátlan”) amatőr pornóoldalra tömegével kerülnek fel arccal, névvel, engedély nélkül olyan felvételek, amiket az áldozatokról a tudtuk nélkül készítenek az utcán, tömegközlekedéskor, vagy, mondjuk, nyilvános mosdókban, vécécsészébe rejtett kamerákkal.
A szelfik korában már túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a legőrültebb szituációkban is képesek vagyunk fotókat készíteni. Ezt látva szokás azt mondani, hogy régen bezzeg minden más volt. Úgyhogy most merüljünk el a post mortem, azaz a halottak fotografálásának a történetében! Hogy lássuk, nincs új a nap alatt.
Vajon milyen lehetett anno fűzőben élni? Hogy lehetett kibírni a szorítást, a nehezített légzést? Vagy ezek a kényelmetlenségek megszokhatók és csak kívülről tűnnek olyan fájdalmasnak? Végül arra jutottunk, hogy kipróbálhatnánk élesben. Így esett, hogy Anna Eszter szerzett egy igazi fűzőt, és eltöltött benne egy egész napot.
Nem tudnám megmondani, hányszor dobták be nekem a pálinkás kenyeres poénokat a kisbabás időszakban, mintha csak valami légből kapott vicc lenne. Pedig nem is olyan régen Magyarországon kimondottan népszerű eszköz volt a pálinkás kenyér, vagy az íny pálinkával való bedörzsölése, és a máktea.
Milyen az éjféli napsütésben lebegni egy tízfokos tóban? Mit csinálnak a szánhúzó kutyák nyáron? Mi nélkül nincs ház Lappföldön? Anna Eszter és barátnői elképesztő kalandokon vettek részt Finnországban.