Steiner Kristóf cikkei

Két hónapja, hogy az egyébként hatfős görög tengerparti falunk tízfősre duzzadt, és ezzel együtt új, illatos, játékos energiák költöztek Agios Georgios citromfáinak lombjai közé. Meg némi éktelen ordibálás, vér, verejték és könnyek. Megérkeztek a keresztlányaink.

Miért gondolkodunk napjainkban ennyire végletesen, miért alakulnak ki minden egyes témában szekértáborok? Hova tűnt az arany középút, és miért van ennyire nehéz dolga annak, aki árnyaltan próbálja látni a világot?

„Egy éve ilyenkor olyan mélyponton voltam, hogy nemcsak a szeretteimmel és a családommal való kapcsolatom, de még az önmagammal való viszonyom is veszélybe került” – írja Steiner Kristóf, aki azt is elmeséli, mi történt vele ezután.

„Valószínűleg én sem ugyanaz a Kristóf vagyok, aki voltam.”

Ha statikusra vált a sors, előbb-utóbb lépni kell, állítja Steinter Kristóf, aki megmutatja a maga útját is.