Steiner Kristóf cikkei

„Úton vagyunk. Akkor is, ha koptatjuk az utakat, amelyek a kiteljesedés felé vezetnek, és akkor is, ha éppen úgy vagyunk teljesek, hogy most megint nem megyünk megyünk sehová. Utazók vagyunk, útravalónk pedig a hol józan, hol zavaros eszünk, hol kiábrándult, hol oroszlán szívünk, és mindenekfelett mindig, minden körülmények között szabad lelkünk."

„Amikor az ember új otthonra lel, gyakorta elvakítja az újdonság varázsával járó ragyogás – különösen eleinte, amikor még a nyelvet sem érti, így aztán azt sem veszi észre, hogy legalább három különféle nyelvet beszélnek körülötte… nekem mind görög volt.” Kristóf felfedezte új otthonának társadalmi összetételét, és annak megannyi árnyalatát.

„Büszkének lenni nem azt jelenti, hogy fellengzősek vagyunk, vagy azt hisszük, jobbak vagyunk másoknál, hanem azt, hogy büszkén bevállaljuk mindazt, amit érzünk…”

„Vannak folyamatok, amelyeken egy embernek keresztül kell mennie, és toporzékolhatok, elégedetlenkedhetek, ellenkezhetek, akkor sem tudom sem kikerülni, sem felgyorsítani, sem a végére ugrani” – ilyen most Kristófnak az életközepi válság.

„Hogy lesz ebből jó világ? Szerintünk úgy, hogy nem hallgatjuk el senki elől sem, kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, miért jöttünk el, miben hiszünk, és miért. És meghallgatjuk a másik mondandóját is minderről. És úgy, hogy harcolva a jóság diadaláért felemeljük a hangunkat minden szenvedő lényért. És miközben ezt tesszük, próbáljuk meg élvezni az életet. Mert lássuk be, sok szempontból elég nehéz, néha még elviselhetetlen is.”