Életünk legszebb évei, szabadság, barátok, buli – egyetem. Azt mondják, így kell látni. Aztán jönnek a kérvények, a Neptun, a tárgyfelvétel, és máris bajban van a felkészületlen hallgató. De ne aggódjatok, a felkészült is. Csak ő még nem tudja!
Ma már bárki pillanatok alatt jó minőségű képeket készíthet, se komoly felszerelés, sem pedig különösebb tehetség nem kell hozzá feltétlenül, csak egy jó telefon. De akkor mégis mi vesz rá egyre több embert, hogy (újra) megismerkedjen az analóg technikával, illetve kamerákkal? Hogy saját sötétkamrát alakítson ki a lakásában, vagy lejárt szavatosságú filmekkel és egymásra exponálással kísérletezzen? A régi dolgok iránti nosztalgikus rajongásról van szó, esetleg valami többről?
Egy sérülés miatt kezdett írni, mára milliók olvassák a történeteit az interneten, nemsokára pedig a negyedik regénye is megjelenik. És még csak huszonnégy éves. Kollár Betti íróval Pichler Zsófi beszélgetett.
Milyen visszatérni a helyre, ahol életed egyik legboldogabb időszakát töltötted? És hogyan lehet megbarátkozni a gondolattal, hogy az az időszak már nem tér vissza, és az a város, amit akkor megismertél, már nem lesz ugyanolyan?
Az egyik legjobb dolog a nyárban, amikor a napokig tartó hőséget felváltja egy hűsítő zápor. Ilyenkor még azt sem bánjuk, ha vizesek leszünk...