Buherált vécétartály, guriga húszezressel a kezében öt forintot a kasszáson számonkérő vásárló, beosztottjainak olcsóbb kávét vásárló főnök… Nem semmi sztorikat küldtetek:
„Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.” (Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 127 részlet)
Hogyan éli meg a mindennapokat egy hemofíliás beteg? Mik a tünetek? Kezelhető-e a vérzékenység? És hogyan hat egy család életére, ha mindez egy gyereket érint? Erről mesélt nekünk a nyolcéves Bense Emma édesanyja, Solti Dóra:
Az örök potyázó, a számla érkezésekor felszívódó, a soha senkit vissza nem hívó, aki a borravaló adásának gondolatától is beteg… A fukarság arcai:
Belegondolni egy műtétbe, akár csak egy érzéstelenítés nélküli foghúzásba, hajmeresztő. Pedig kétszáz évvel ezelőtt még ez volt a mindennapi valóság. Nem csoda, hogy sokan inkább választották a halált, mint az operációt.