A szülőség egyik legemlékezetesebb (és olykor leginkább elfelejteni szándékozott) kalandparkja az iskolai levelezőlista, amely leginkább a különféle privát indulatok levezetésére szolgál, nem elsősorban az iskolai tudnivalók megbeszélésére. A karácsony ráadásul különösen stresszes időszak mindenkinek, és ez bizony nyomot hagy a diskurzuson is. Pláne, ha bizonyos üzenetek félremennek.
Eszenyi Enikő, Marton László, Gothár Péter, Kiss-B. Atilla. Nevek a magyarországi metoo történetéből. Botrányok, elmaradt bocsánatkérések, mentőövek. Volt értelme a kiállásnak? Hova jutottunk ezen a téren az elmúlt években? Gyárfás Dorka riportja pár nappal ezelőtt jelent meg a WMN új, XL rovatában, íme, a legizgalmasabb részek:
„Zenenyelven tudok úgy beszélni, hogy az megszólítsa az embereket vagy előhozzon belőlük valamilyen érzést.” A héten Azahriah volt D. Tóth Kriszta vendége! Szemle:
Ma van Budapest 150. születésnapja. De mit is ünneplünk valójában ezen a napon?
Babarczy Eszter azokat az embereket hangosítja ki, akik nem a közösségi média sztárjai. Akik nem fiatalok, és nem is öregednek szépen, nem tündökölnek, nem mondják a magukét, nem mosolyognak állandóan, sőt, időnként vállaltan szomorúak, ráadásul sokszor nem elég „motiváltak” és optimisták, hiába várja tőlük ezt a világ.