Filákovity Radojka

Filákovity Radojka zsigerileg introvertáltnak tartja magát, még sincs semmi, ami jobban érdekelné az embernél. Hogy ezt az ellentmondást feloldja, újságíró lett. Indulásuk óta szerkeszti a Beszélnünk kell! és a Lélektani határ podcastokat, saját perinatálisveszteség-élményéből táplálkozva pedig egy, az érintetteket – és az ő egyéni útjukat a gyászfeldolgozásban – bemutató portrésorozattal dolgozik azon, hogy a perinatális veszteséget kevesebb tabu övezze. A keresztneve a szerb „öröm” szóból ered, a teljeset pedig kérésre változatos módokon tudja betűzni.

Filákovity Radojka cikkei

Összesen: 559 db cikk

Túlevés, majd csendes hánytatás, hogy a család észre ne vegye – Evészavarokkal küzdők a járvány idején

WMN Life – 2020. június 14. – FR

Még az egészséges embereknek is nehezebben ment a normális étkezés a karantén ideje alatt, hát még az evészavarral küszködőknek!

Alakformálás a négy fal között egykor és most – A „másnaposságot gyógyító” aerobiktól Jane Fondán át a karanténedzésig

WMN Life – 2020. június 10. – FR

A testedzés már nemcsak az alakformálásról, hanem a mentális egészségünk megőrzéséről is szól.

Ellopott életek nyomában – Miről árulkodhat a felnőttkori utánzás?

WMN Life – 2020. június 2. – FR

A másolás nem csak annak bosszantó, akit utánoznak. Amikor valaki például egy szakmai ötletet másol le, nemcsak lopást követ el, de önmagát is megfosztja a lehetőségtől, hogy fejlődjön. Ezért sem éri meg nem eredetinek lenni:

Unatkozol? Remek, akkor jobban megismerheted magad!

WMN Life – 2020. május 30. – FR

„Számomra iszonyúan frusztráló, hogy még ebben a megváltozott helyzetben is óriási tevékenységkényszer uralkodott rajtunk, az meg pláne, hogy mindenből összehasonlítási alapot generálunk: kinek a kenyere, karanténteste, lefelé néző kutyapóza, kovásza, és úgy egyáltalán, karanténja a legjobb, legszebb.”

Családok otthon nélkül – Hogyan élnek a járvány idején?

WMN Ügy – 2020. május 29. – FR

„Olyan korábbi lakónk is segített, aki a csömöri intézményünkből költözött ki önkormányzati lakásba öt-nyolc éve, és azóta a saját lábán áll. Még a gyermeke is küldött nekünk a zsebpénzéből. Az, hogy nem felejtették el a segítségünket, nagy elismerés, azt mutatja, hogy van értelme annak, amit csinálunk, hogy történnek jó dolgok is, nem csak a baj termelődik újra és újra vég nélkül.”