1. Szabadságot

Hiszen ez az oktatás egyik alappillére. Valódi szabadságot, ami nem túlkorlátozott és túlszabályozott. Szabadon lehessen újra tankönyvet választani, szabadon lehessen dönteni abban, milyen módszerekkel dolgozunk. Elvben most is szabad mindezt, ám a Nemzeti alaptanterv olyan szinten korlátoz, hogy pont azokat a módszereket lehetetleníti el, amelyekkel igazán lehetne kompetenciákat fejleszteni.

2. Pénzt

Persze, pénz is van, évről-évre egyre több... De nem mindegy, hogy egy mamutintézmény apparátusának fenntartására költik-e el... vagy az iskolák mindennapi működésére. Igen, most már az igazgatók is kapnak havi apanázst, amivel gazdálkodhatnak... De sajnos ez kevés. Hisz mindenhez engedély, jóváhagyások garmadája kell. Pedig sok esetben az önálló gazdálkodás ésszerűbb megoldás lenne. Lehetne olyan a KLIK, amelyik eloszt és felügyel, nem pedig beoszt és megdorgál.

3. Könnyebbséget

Mert most nehéz. Mindenki terhelt és fáradt. Rengeteg munka, adminisztráció hárul a pedagógusokra.

Közben meg belső ellenőrzés, külső vizsgálat, felső nyomás és alsó szorítás között őrlődünk. Mindennek a tetejébe a gyerekek erőtlenül vonszolják be a könyvekkel megrakott táskájukat azért, hogy lehúzzák a napi hat-nyolc órás munkájukat. Akár egy felnőtt.

Igen, leginkább az ő terheiket kellene csökkenteni. Mert így a tanulás nem móka és kacagás, hanem igavonás. Kevesebb tananyag kell, ésszerűbb, reálisabb elvárásokkal. És ezzel jutna idő a fejlesztésre, játékra is. Mert a mókuskerékben rohangálniuk koránt sem az.

4. Sikert

Hiszen ez a cél. Hogy a gyerek fejlődjön, tanuljon meg élni a képességeivel és a lehetőségeivel. Meg persze májusban sikeres érettségit tegyen. Ezt minden évben lehet kívánni, de idén ez is más hangsúlyt kap. Hisz január elsejétől az érettségi is változik: néhol nehezebb, néhol könnyebb lesz. De nem felmenő rendszerben, hanem azonnal és mindenhol, figyelmen kívül hagyva, hogy évekig máshogy és másra készültek. Pontosan még mi, tanárok sem tudjuk mi hogyan lesz, így pedig baromi nehéz őket megnyugtatóan felkészíteni.

5. Nyugalmat

Ne kelljen félni, mikor lép be az, akit azért küldtek, hogy hibát találjon, hogy ellenőrizzen. Ne kelljen tüntetni, sztrájkolni, nyílt leveleket írni. Mert ha kell, akkor baj van. Az irányítók, döntéshozók és aktív szereplők együttműködve, közösen dolgozzanak egy cél érdekében: a gyerekekért. Mert a jelenlegi felállás most a legkevésbé róluk szól.

6. Hozzáértést

Minden téren és minden szinten. Olyan emberek irányítsák az oktatást, akik tényleg benne vannak, és tényleg értenek hozzá. Láttak már iskolát, gyereket közelről. Ne adj' isten olyanok, akik aktívan is dolgoznak iskolában. Vagy legalább megkérdeznek olyanokat, akik ismerik az iskolák gyakorlati oldalát is. Valódi párbeszédeket szeretnék, nem mondvacsinált módon összehívott Jedi-tanácsokat. És hozzáértést a mi oldalunkról is. Olyan pedagógusok legyenek a pályán, akik szeretik a hivatásukat, a gyerekeket, és értenek is ehhez. Mert sajnos sok helyen, sok esetben ezzel is gond van.

Mi tagadás, elég borúsra sikerült a kívánságlistám... Mondhatnám azt is, hogy utópisztikus elképzelés. Pedig szerettem volna vidámabbakat írni, de most ezt éreztem aktuálisnak. De nem szeretném az új évet ilyen negatívan kezdeni, ezért kívánok mindenkinek vidám perceket, sok nevetést, gyerekmosolyt, boldog gyerekeket, akik élvezettel és örömmel szívják magukba a tudást! Mert ez az igazán fontos.

A fenti „kiáltást" pedig egy mondatban összefoglalom így a legvégére. Hogy mit kívánok igazán? Olyan iskolát, olyan oktatást, melyben minden gyerek élvezettel tanul, mert ő a főszereplő!

Balatoni József

Olvass tovább! A tavalyi tanév elején D. Tóth Kriszta készített izgalmas nagyinterjút Vekerdy Tamás pszichológussal. Ha kíváncsi vagy rá, KATT IDE!

ITT PEDIG szintén DTK interjúját olvashatjátok Jocó bácsival.

Kép: iStock by Getty Images