„De hát tavaly is a te anyádnál voltunk 24-én!”
Az ünnepi Canossa-járás során az egyik vendégségből zuhanunk a másikba, mert mindenki elvárja, hogy neki is jusson a gyerekekből, unokákból, családtagokból, miközben mi magunk már azt sem tudjuk, merre vagyunk arccal. Van rá megoldás?