Az asszony 77 éven át várta vissza katona kedvesét Indiából, nem tudta, hogy meghalt-e, vagy csak elfeledte őt. Egy hajóroncsban talált levélből aztán 99 évesen megtudta az igazságot:
„A bennem lévő indulatok gyökerét keresve jutottam el az anyai ágon a trauma eredő pontjáig, amikor felrajzoltam a genogramot, és szépen mutatta, mindenki mindenkivel erősen indulatos volt, egészen a dédapámig visszavezethetően. Aztán az első világháborús veszteséglistákban döbbentem fedeztem fel egy megsemmisült családot, amiről a dédapám hallgatott. Ilyen a trauma természete: a beszédközpontot blokkolja. Így a trauma nem válik történetté, képek formájában tör be időről időre a tudatba – ezért elviselhetetlen a PTSD.”
A dokumentumfilm mind a négy szereplője könnyek közt ismeri el: súlyos károkat okoztak a saját közösségüknek. A bűntudat vámszedői lettek.
„Miattad vagyok boldogtalan.”
„Bizony, sokszor előfordult, hogy éjféltájt angolosan távoztam a saját fényes estélyünkről. Bementem a szobámba aludni, hogy másnap reggel kipihenten kezdhessem a munkát a színházban. A férjem is tudta, elfogadta, hogy számomra a színpad az első.” Legendás memória, legendás tartás és tehetség: több mint 80 éven át játszott színpadon és filmen Makay Margit.