Iliás-Nagy Katalin cikkei

„Karácsonykor Krisna-völgy is picit kiürül, az ott élő szerzetesek hazamennek a szüleikhez, meglátogatják a rokonaikat, ajándékot visznek, együtt vannak a szeretteikkel. Van, aki karácsonyfát is állít. Személy szerint nekem nincs karácsonyfám, de ilyenkor előkerülnek a karácsonyi díszek, a fényfüzér, és ezekkel díszítem fel a házi oltáromat. Vagyis megvan az a különleges ünnepi hangulat, de ez nem önmagáért való, hanem Istennek ajánljuk fel. Nálunk is van »halászlé«, székelykáposzta és bejgli, igaz, ezeknek a vegetáriánus változatát készítjük el, hús és tojás nélkül. A halászlé például algából és padlizsánból készül. A székelykáposzta az egyik legnépszerűbb étel az ételosztáskor. Amikor körbejárok, és megkérdezem a vendégeinket, hogy ízlik az étel, meg szokták dicsérni, és azt mondják, ilyen finomat még nem ettek.” Összeállításunk szereplői arról meséltek, milyen a karácsony, ha nem keresztény vallású az ember:

„Milyen furcsa, hogy manapság az emberek nagy része nem tud tüzet gyújtani. Gyufa és öngyújtó nélkül, mondjuk, én sem tudnék. Nyilván nem véletlenül volt ekkora kultusza a tűznek. És nem véletlenül kellett őrizni a lángot, megóvni az otthon melegét…” Ami minden szempontból drága kincs. A fűtött szobából talán nem is értékeljük igazán.

„Egy gyerek általában nem tudja elmondani neked, hogy attól fél, mi lesz vele holnap, vagy hogy meg fog-e halni. Viszont szorong, és forrnak benne az érzelmek és indulatok. Ezért is jó nemcsak a zeneterápia, hanem általában a művészetterápia, mert egy eszközt ad ahhoz, hogy ezek a félelmek a felszínre kerülhessenek, anélkül, hogy konkrétan meg kellene fogalmazni őket.”

„Korábban mindig azt gondoltam, hogy én irányítom az életemet, és velem semmi rossz nem történhet. De ha valamit, hát azt megtanultam ebből az időszakból, hogy hiába szeretjük azt hinni, nem vagyunk mindenhatók.”