Gyurkó Szilvia cikkei

Gyerekjogi szakember szerzőnk elmúlt néhány hónapját kitöltötte az utóbbi évek egyik legmocskosabb közügye. És – érthetően – elfáradt, egy kicsit elkeseredett, és megijedt, hogy (megint) kimaradt egy lehetőség a valódi változtatásra. Úgyhogy megírta ezt a cikket.

Múlt héten egy érdi tinédzser fiú azt állította a rendőrségen, a barátnőjét két férfi elrabolta, és egy gyárépületben megerőszakolta. A vizsgálat tisztázta, hogy a történet nem igaz. Kiderült, hogy a fiatalok találták ki, kvázi fedősztoriként a saját együttlétükhöz. Ha ritkán is, de előfordul efféle, hamis vádas-megerőszakolós eset is. Mi következik ebből – és mi: NEM?

„Elképesztően fontos lenne, hogy a gyerekek és a felnőttek is mindig felelősséget vállaljanak a tetteikért. De nem szankciókra van szükség, hanem következményekre. Lehetőségre, hogy ezekből tanuljon minden érintett. Önmagában a büntetés csak egy újabb »erőszakcselekmény« – ami nem megakadályozni fogja az erőszakos eseteket, hanem tovább feszíti a húrt.” Dr. Gyurkó Szilvi elemzése:

A gyerekről való posztolás kérdése tulajdonképpen arról szól: veszélyezteti-e a gyerek egészséges fejlődését, és ha igen, a szülő korlátozható-e döntési szabadságában? Nem véletlenül nem akar véget érni a vita az Insta-szülőségről…

Ami a gyerekek oldalán vidám, könnyed, mindenféle megfontolástól mentes posztolás és tartalomfogyasztás, az a szülőknél egy lábon kihordott szívinfarktus. Két szempont egy cikkben: ilyen a TikTok gyerek- és felnőtt szemmel. Hiánypótló – írnánk, ha nem lenne agyonhasználva ez a jelző. Úgyhogy csak azt írjuk: olvasd el!