„A legnagyobb komfortzóna-elhagyás azonban mégsem az volt, amikor bementem abba a stúdióba. Hanem amikor kijöttem. Örökre. Félelmetes volt? Az. Tudtam, hogy mi lesz másnap? Nem én. Nehéz volt? Nehéz. Túl vagyok rajta? De túl ám! Megbántam? Nem! Nem. Soha.”
Vajon megnézte a Maradj talpont, amióta más vezeti? (Meg.) Vajon van véleménye róla? (Aha.) Vajon továbbra is akar olimpiát Budapesten? (Igen.) Vajon valós veszélynek tartja a korrupciót? (Igen.) Vajon dühös a pályázati visszalépés miatt? (Hajaj, de még mennyire.) És még egy sor kérdés, amire érkezik a válasz is – DTK elvitte magával „Gundit”.
„Így alakult az életem – nekem ez nem okozott problémát, amíg mások nem csináltak belőle problémát.” Az én életem, az én döntésem második epizódjában, DTK Barabás Éva műsorvezetővel beszélget.
A legtöbbször nem tudunk róla. Csak azt vesszük észre (jó esetben), hogy valami nincs rendben. Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk a gyerekeink digitális szokásairól, a tény attól még tény marad: ahogy az életükben nagyjából mindent, egymás bántalmazását is leggyakrabban online intézik.
Már nem dühös, már nem akar megfelelni, és már nem frusztrálja, hogy miután bemutatkozik valahol, az anyukájával (Kánya Kata) és az apukájával (Wossala György) jön mindenki. De ehhez az kellett, hogy megtalálja a saját útját.