„Én is ugyanolyan csapágyas vagyok, mint a többiek” – mondja magáról. És tényleg. De pont ezért izgalmas. Egy nem mindennapi fiú nem mindennapi története, avagy: hogyan lett „igazi trógerből” (az ő szavai, nem a mieink) az ország első igazán sikeres afromagyar stand-uposa. Musimbe Dennis az e heti Elviszlekben – érdemes megnézni:
Minden mindennel összefügg, a világunkat és a testünket hálózatok működtetik – ha máskor nem, ezt legkésőbb a pandémia idején mindenki észrevette. A hálózatkutatás mégis a tudomány viszonylag fiatal területe. Nem is volt egyszerű áttörni a falakat és elismertetni a fontosságát… még szerencse, hogy vannak olyan szívós tudósok, akik jól tűrik a kudarcot, és nagyon hisznek magukban. Ismerjétek meg a hálózatkutatás magyar atyját, a világhírű Barabási Albert-Lászlót.
44 évesen egy-egy jól sikerült közös munka vagy éppen beszélgetés után még mindig gyakran azt kapja: „nahát, nem is gondoltam volna”, vagy „milyen kellemes csalódás”. Oláh Ibolyát húsz éve ismerte meg az ország, vagyis… akkor látta, hallotta először. Megismerni igazán sosem sikerült. Talán a friss Elviszlek-epizód picit közelebb visz hozzá mindannyiunkat:
Pszichológushoz jár, antidepresszánsokat szed és kiégett. Ráadásul minderről nyíltan beszél. Ahogy minden másról is, ami foglalkoztatja, akkor is, ha azzal évezredes határokat feszeget. Hodász András atya abbahagyta azt a YouTube-csatornát, amely az ország egyik legismertebb papjává tette. Kiégés, csalódottság, a társadalom állapota, gyógyulás és újjáépülés… na meg a „szupererőt kölcsönző” reverenda; itt a friss Elviszlek magammal, nézzétek meg:
Egyáltalán nem lehet (és nem is kell) kategorizálni. Sem zenészként, sem íróként, de még szülőként sem. Apa lett húszévesen és ötvenévesen is, és állítja: hatéves, örökbe fogadott fiával most sokkal átgondoltabb ebben a szerepben, mint anno. A Kistehén zenekarral végső búcsúra készülnének, de Kollár-Klemencz Lászlónak esze ágában sincs abbahagyni az alkotást (hála istennek). Itt a friss Elviszlek, nézzétek: