Z. Kocsis Blanka cikkei

Apám állandóan azt magyarázta nekem, hogy csak magamnak köszönhetem, hogy sosincs időm semmire. Én meg rendre agyvérzést kaptam, hiszen mégis kinek lenne ideje gyerekek és munka mellett körbeudvarolni a váratlan vendégeket, sütögetni, felnyalni a padlót! Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem arra célozgat, hogy szervezetlen vagyok. Sokkal inkább arra, hogy milyen sok időt vesztegetek felesleges dolgokra. Például a szorongásaimra.

Az egyedüllét, pláne nőként, gyakran von maga után sztereotípiákat, szorongásokat és tévhiteket. Ezekkel az érintettek olykor a környezetük által visszatükrözött képben találkoznak, máskor a fejükben harcolnak meg velük. A korlátozó gondolatok erdején túl azonban van egy egészen új, teljes élet, amelyben mi magunk vagyunk önmagunk legteljesebb értékű társasága. Mondom most. Két éve ebben egyáltalán nem voltam biztos.

Az esküvő egy pár életének legszebb napja, az igen pedig egyenes út a közös földi mennyország felé. Kivéve, amikor a szerelmeseket leszámítva mindenkinek teljesen egyértelmű, hogy a nagy nap elkerülhetetlenül csak egy dologhoz vezet: katasztrófához.