Marton Krisztián cikkei

Egy baráti ivászat, egy provokatív kérdés, és egy pillanat, amikor minden terápia, önismeret és józanság ellenére újra ugyanabba a körbe sétálunk vissza. Önironikus tükörkép sejlik fel: vágy, önbecsapás és az a keserédes felismerés, hogy a mintáink mindig utolérnek bennünket.

Egy történet a fellobbanó szerelemről, a csalódásról és arról, hogy a tükörben végül mindig önmagaddal kell szembenézned.

„Egy baj van: a bennem élő gazdag fehér nő nagyon mást vár ettől az utazástól, mint a csóró félvér író, aki legbelül mindig is maradok."

A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre. Felkészültetek? Akkor gyerünk! Marton Krisztián novellája következik.

„Hazakísér egy darabig, és ahogy sétálunk, egyszercsak rám néz, hogy mondani akarok-e valamit, de nem, ő akar. Hogy végülis ő egy olyan kapcsolatot keres, amit egyrészt nem hívunk annak semmiféleképpen, és amiben nincs rajta semmi nyomás, hogy beszéljünk és találkozzunk, kedve szerint járkálhat ki-be az életemben és a testemben, és ha nekem ez rosszul esik, akkor lécci legalább ne tegyem szóvá, mert nem akarja magát ettől rosszul érezni."