Varázsszó a bábáktól: „mi csak alkalmazkodunk” – Traumákat gyógyító harmadik szülés
Két traumatikus élményt gyógyító harmadik szülés, ahol végre hagyták, hogy a természet elvégezze a dolgát.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Két traumatikus élményt gyógyító harmadik szülés, ahol végre hagyták, hogy a természet elvégezze a dolgát.
Levél egy nagymamának, aki bármit csinált, az a szíve mélyéről jött, és aki életre szóló tanításokkal ajándékozta meg az unokáját.
A depresszió belülről. Olvasónk megrázó vallomása.
Olvasónknak 10 évvel ezelőtti és aktuális lakásfelújítási tapasztalatai is vannak, és azt mondja, hihetetlen a különbség közöttük. Ma aki ilyesmibe fog, hagyjon fel minden reménnyel, és készüljön fel rá, hogy neki kell kézbe vennie a dolgokat. Igen, többek között a fúrót is.
Olvasónk születésnapjáról elfeledkezett a család. Vagyis nem feledkeztek meg róla, és így még fájóbb számára az egész: nem törődtek vele. Neki viszont lelkiismeret-furdalása van, amiért szomorú emiatt, hiszen amúgy mindene megvan. Mit gondoltok Dóri történetéről?
„Jaj, anya, te ezt nem érted!” – mondta olvasónknak a lánya, és ő eltöprengett, kikért, hogyan és mennyire rajongott tinédzserkorában. Spoiler: a lánya tévedett.
„Semmi nem hasonlítható ahhoz a mentális és fizikai kimerültséghez, amit a napi 24 órás, heti hétnapos folyamatos jelenlét okoz” – írja olvasónk az anyaságról. Nehéz vele vitatkozni. És mégis olyan sokan csináljuk!
„Dönthetnék magamtól úgy, hogy a leárazott terméket veszem, hogy támogatom az óvodát, használt ruhát vásárolok a fenntarthatóság miatt, hogy nem ülök kocsiba gyakran, mert óvom a környezetet. De minden szükségszerűvé vált, és nem döntés kérdésévé, ez pedig nyomasztóvá teszi a mindennapokat is.”