–

Elárulom a megfejtést: vörös panda (avagy kis panda, első panda, vörös macskamedve). Becsapós kérdés volt, tudom, de nincs mit szégyellni, mert a tudósok is sokáig csak forgatták a kérdést, mint mókus a mogyorót (de nem, a mókushoz sincs köze!).

A „panda princípiuma”

Teljesen véletlenül, a debreceni állatkertben bukkantunk rájuk néhány éve. Két kis vörös-fekete, mókás fehér arcmaszkot viselő (haj, ki gondolta volna akkor, hogy erről a szóról később majd egész másra asszociálunk!) szőrgombóc kuporgott egymás mellett, és kötelességtudóan, szorgalmasan bambuszt rágcsáltak, láthatóan egy hosszútávfutó kitartásával és belenyugvó türelmével.

A tájékoztató tábláról megtudtuk, hogy nem vesztegetik az idejüket egyéb hívságokra, az evés és az alvás teljesen kitölti a napjaikat, ezeket a tevékenységeket csak a párosodás kedvéért szüneteltetik.

Mondanom sem kell, hogy ezzel az életfelfogással azonnal roppant szimpatikusak lettek, és miután az interneten rájuk keresve azonnal özönlöttek a viccesebbnél viccesebb, cukibbnál cukibb képek és videók, a vörös pandát hamarosan kvázi címerállatként lett volna kedvem a nem létező pajzsomra festeni. Utánuk nyomozva megtudtam, hogy már a rendszertani besorolásuk is viccesen alakult.

via GIPHY

Kicsit kacifántos történet pandákról és medvékről…

Milyen állat is ez? Adná magát, hogy letudjuk annyival: nyilván a jól ismert fekete-fehér óriáspanda színes kisöccséről van szó, de ez a megúszós válasz messze nem nyert. 1825-ben a francia zoológus és paleontológus, Frédéric Cuvier írta le először és nevezte el Ailurus fulgens fulgensnek ezt a kis emlőst. Cuvier úgy találta, ez a legszebb állat, amit valaha látott, és én nem is igazán tudom kárhoztatni érte. Ehhez méltó nevet is adott neki: az „ailurus” macskát jelent, míg a „fulgens” „tűzszínűt” vagy „ragyogót”.

Eleinte egyszerűen csak panda néven futott (a név eredete nem teljesen tisztázott, de nagy valószínűséggel a nepáli ’nigalja punja’, azaz „bambuszevő” szó az alapja). Aztán jöttek a bonyodalmak. Csaknem ötven évvel később európai kutatók rábukkantak Kínában a ma óriáspandaként ismert fekete-fehér állatra, amit éleslátóan „tarka medvének” neveztek el, és mivel sok hasonlóságot véltek felfedezni a vörös pandával (mit ad isten, többek közt szintén főként bambuszt evett!), ez utóbbit is medveféleként sorolták be.

Ebben meg is nyugodhattunk volna, de aztán a XX. század elején úgy gondolták, mégis inkább mosómedve-féleség lesz az (talán a nagy, bolyhos farok, vagy az térítette el őket, hogy a vörös pandák is előszeretettel mártják vízbe a mancsukat az iváshoz). És akkor a „tarka medvék” mégsem medvék, hanem inkább nagy pandák lennének, mondták, ergo: szintén a mosómedve rokonai. Mi sem egyszerűbb, legyen hát akkor „óriáspanda” a fekete-fehér maci, az eredeti panda pedig a vörös vagy kis panda nevet kapta.

Az 1980-as években aztán végre lezárult a találgatás, genetikailag is alátámasztották, hogy a „tarka medve” valóban a medvefélék családjába tartozik, a vörös pandák pedig a macskamedvefélékhez. Úgyhogy szó sincs kistesóról, az „első panda” igazából az egyetlen!

Húsevő vegetáriánus diétán

Azt is megtudtam aztán, hogy miért kell enniük szinte a teljes ébren töltött idejükben. Bár rendszertanilag húsevőnek minősülnek, csaknem kizárólag vega étrendet követnek, ezen belül is kilencvenöt százalékban bambuszleveleket fogyasztanak. A bambusz nem éppen energiadús, cserébe viszont nehezen is emészthető, így aztán fel van adva a lecke: naponta a testsúlyuk húsz-harminc százalékának megfelelő mennyiséget kell elfogyasztaniuk. Ki vállalná?

via GIPHY

A bambuszt kiegészítendő jöhet még gyümölcs, zuzmók, gyökerek, bogyók, és elvétve madártojások, rovarok, hernyók.

A ragadozás abszolút nem profilja, zsákmányszerzésben a maga kis komótos módján biztosan nem jeleskedne, így aztán a vörös pandáknak lankadatlan rágcsálással kell megküzdeniük a mindennapi kalóriájukért.

Az evés iránti rendíthetetlen lelkesedés néha kapóra jön gondozóiknak: láttam videót vemhes pandamama esedékes hasi ultrahangvizsgálatáról, ahol csak annyi kellett a páciens nyugodt együttműködéséhez, hogy a művelet közben folyamatosan magasra tartott ínyencségekkel etessék a falatok után két lábon ágaskodó állatot, és pont nem érdekelte, eközben mivel simogatják a hasát.

Artisták a fákon

Az evés–alvás kombón túl, kevéske szabadidejükben igazi előadóművészek. Természetes közegükben a vörös pandák fákon élnek, és ehhez valódi légtornászi képességeket fejlesztettek ki. Ebben segíti őket az a megnagyobbodott csuklócsontjukból lett „bütyök”, ami hatodik ujjként funkcionál, és a többivel szembefordítható, így nemcsak a kapaszkodásban, hanem az élelem megragadásában is hasznos. A fáról pedig úgy másznak le, mint a macskák: fejjel előre! Ehhez csak a bokájukat kell 180 fokban forgatni tudniuk (ez gyakorlatilag azt jelenti, mintha mi teljesen hátra tudnánk csavarni a lábfejünket).

via GIPHY

A másik praktikus testrészük a hosszú, tömött bundás, gyűrűsmintázatú farok, amely a testhosszukat gyakorlatilag megduplázza, és egyensúlyozásra szolgál az akrobatamutatványok közben.

Ez a két hozzávaló már elég ahhoz, hogy igazi artistashow-t produkáljanak a fák ágain hintázva. De a földön sem kevésbé bohócok: elég megnézni a tipikus „vöröspanda-támadópozíciót”, amihez két lábra állva, teljesen felegyenesedve, mellső mancsaikat a magasba nyújtva, hatalmas lendülettel vetik magukat egymásra, lehetőleg lesből, meglepetésszerűen. A megtámadott fél a protokoll szerint ijedtében hátraveti magát, a támadó pedig lelkesen felülkerekedik, hogy aztán őrülten hemperegve, birkózva guruljanak együtt ide-oda.

A „dobok egy hátast” egyébként is jellemző pandareakció minden váratlan helyzetben. De még társ sem kell a játékhoz, egy kis hó és az abban való fetrengés boldoggá tesz bármely vörös pandát (nem véletlenül a Himalája az őshazájuk; ki mit látott otthon, ugye). 

via GIPHY

Családi élet

Alapvetően magányosan élő állatok, ám a párzási időszak kedvéért, ami decembertől legkésőbb áprilisig tart, hajlandók némi társaséletre. Ilyenkor kisebb csoportokba verődve játszanak, egymásra ugrálva birkóznak, no és természetesen párosodnak is.

A nőstény panda évente csupán egy-két napig termékeny (mindjárt nem is csodálkozunk annyira, hogy nehezen megy a szaporodás). Van viszont egy trükkje: a megtermékenyített petesejt hólyagcsíra-állapotban marad az anyaméh nyálkahártyájába ágyazódva. A nyugvó pete fejlődése csak később indul meg, úgy időzítve a száztizenkét-száztizenöt napig tartó vemhességet, hogy a kicsik nyáron, június–július környékén szülessenek meg, amikor túlélési esélyeik a legjobbak. Ki van ez találva!

Mutassatok bárkit, aki nem olvad el az újszülött vörös pandák látványától, én meg sem próbálom leplezni ezt a gyengeségemet. Bundájuk ekkor még szürke, gyapjas, szemük is csak két-három hetes korukban nyílik ki, és bár vaksik (vagy éppen azért?), annál erőteljesebben visítanak, egészen magas frekvencián. A kis pandák talpa babakorukban még szőrtelen, felnőttkorukra azonban ők is elérik a „szőröstalpúságot”, ami nagyban segíti őket a biztonságos, csúszásmentes mászásban. Eredetileg tömpe kis farkuk is megnő, ennek később nemcsak az egyensúlyozásban lesz szerepe, de maguk köré tekerve melegíti is őket alvás közben.

via GIPHY

Veszélyek és esélyek

És most lássuk a rossz hírt: a vörös panda a kihalás szélére került, veszélyeztetett faj, az utóbbi húsz évben lélekszámuk ötven százalékkal csökkent, mára körülbelül tízezerre tehető a felnőtt példányok száma az egész világon. Ebből kétezer-ötszázra becsülik a még természetes élőhelyükön, a Himalája mérsékelt övi erdeiben, Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar és Nepál területén fennmaradt populációt. Épp ezért nagyon fontos az Európai veszélyeztetett fajok programjában (European Endangered Species Programme; EEP) való részvételük, amely az állatkertekben való szaporításukat támogatja.

Az egyik legnagyobb rájuk leselkedő veszély az erdőirtás, amely elpusztítja természetes élőhelyeiket, ez elsősorban Indiában és Nepálban jelent gondot. Mianmarban és Kínában viszont az orvvadászat veszélyezteti őket leginkább, itt szőrméjükért vadásszák őket, amiből még most is előszeretettel készítenek gallért és sapkát a tradíciók szerint.

Az ázsiai piacokon sajnos a húsuk is könnyen értékesíthető. És nem utolsósorban, cuki kinézetük miatt házi kedvencnek is befogják és eladják őket, pedig ennél mi sem állhat távolabb tőlük.

Szerencsére a vörös pandák megmentéséért sokan dolgoznak világszerte. Védett területnek minősítették egyes élőhelyeiket, a Red Panda Network (RPN) nevű nonprofit szervezet pedig többek közt „erdőfelügyelőket” képez, akik érzékenyítő workshopokat tartanak az érintett területeken, és harcolnak az újabb védett zónák bevezetéséért, miközben követik és felügyelik a meglévő vöröspanda-populációkat.

via GIPHY

Ha te is látni szeretnéd őket…

Magyarországon utoljára 2019 augusztusában születtek vöröspanda-ikrek a nyíregyházi állatkertben. Rajtuk kívül a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban, a budapesti állatkertben, a Szegedi Vadasparkban, a Jászberényi Állat- és Növénykertben, a pécsi állatkertben és a debreceni állatkertben is lehet találkozni a kis vörös-fekete életművészekkel. Én már nagyon várom, hogy újra mehessünk…

Bár a fekete-fehér óriáspandának (ami most már lebukott, hiszen igazából medve) jobb a PR-ja, azért a hozzám hasonló vöröspanda-rajongóknak is van min élvezkedniük. Üsd be a keresőbe, hogy „red panda”, majd dőlj hátra, videók és képek sokasága fogja felvidítani a napod. Ha pedig segíteni szeretnél nekik, a Red Panda Networkön keresztül megteheted!

 Kádár Andrea

Források: ITT, ITT és ITT 

Kiemelt kép: Getty Images/bbossom