Nagy feladat túlélni az idejekorán elveszített szülőt. Életet, erőt építeni a hiányból, kamaszkorban megtanulni, hogy miközben te építed magad, a gyász is épül benned. Nyáry Luca tizenhárom éves volt, amikor elvesztette az édesanyját. A Beszélnünk kell! ötödik évadának záróepizódjában az ő útját mutatjuk be:
Jeannette és Alexander Toczko 75 évet éltek együtt, majd 24 óra eltéréssel haltak meg. Ruth és Harold Knapkénak 65 közös év jutott, ők 11 óra különbséggel hagyták itt a földi létet. Ahogy az életük minden percét, úgy az utolsó pillanatokat is együtt töltötték: összeölelkezve, kéz a kézben találtak rájuk. Cikkünkből kiderül, mi az oka annak, hogy az idős házaspárok gyakran egymást követik a halálba.
Elvesztett anyukád kedvenc díszeibe, szokásaiba, nézésébe kapaszkodva töltöttél már el karácsonyokat? Nyáry Luca igen. Többet is. Most elmeséli nekünk, hogy még jobban örüljünk azoknak, akiket meg tudunk ölelni.
Hogy néz ki a gyász? A kérdés hallatán a legtöbben valószínűleg egy összekuporodva sírdogáló embert képzelünk el, aki éjjel-nappal az elvesztett szerettére gondol. Azonban a szakemberek hangsúlyozzák: a gyász ennél jóval komplikáltabb. Sőt, sokszor olyan formában jelentkezik, amit álmainkban sem gondoltuk volna.
Péterék egyik befogadott cicája váratlanul elpusztult. Írásából kiderül, hogy a velünk élő állatok elvesztése ugyanúgy fáj, ahogy a hozzátartozóké. Hisz ők is azok. A családunk részei.
Ha tragikus baleset történik az utcán, megszokott látvány, hogy a bámészkodók körülállják az áldozatot. Nincs ez másként a közösségi médiában sem.
A végső búcsúról és a gyászfeldolgozásról Z. Kocsis Blanka egy néprajzkutatóval, egy idősápolóval, és egy gyásztanácsadóval beszélgetett.
„Erről se illik beszélni: valakinek a hiánya akkor is fáj, ha tudod, hogy nem bánt jól veled. Ha tudod, hogy cserben hagyott a bajban. Hát még akkor, ha hirtelen egész sok lesz ilyen megszakadó kapcsolatokból!”
Normális-e, hogy egyik pillanatban letargiában vagyok, aztán jobb a kedvem? Szabad-e néha nevetni, új ruhát vásárolni, barátokkal találkozni? Ki kell-e menni a temetőbe mindennap, vagy a mama akkor is tudja majd, hogy rá gondolok, ha ezt otthon csinálom? Ér-e haragudni mindenkire, akinek él a nagymamája?
Hány kilométer a szeretet és a törődés hatótávolsága? Ér-e az öngondoskodást (is) választani, miközben egy szerettem haldoklik? Hogy lehet felkészülni a legrosszabbra, hogy lehet élhetőbbé tenni a gyászt? Takács Dalma személyes hangvételű írása.