Hogyan lesz a krokodilkönnyes, lábunkba kapaszkodó gyerekből lelkes óvodás? Anna Eszter két nehezen beszokó gyerekkel élte át a folyamatot, és elmondja, nekik mi segített.

Mindenkinek, aki épp különórákat tervez választani az óvodás, kisiskolás gyerekének.

A szakkör kifogyott, napközis tanár meg nem is volt – kezdhetnénk a klasszikus idézet kifacsarásával a beszámolót a jelenlegi iskolai helyzetről, ha viccelni szeretnénk azzal, ami nehéz. De ez sajnos kicsit sem vicces. Pedig a státusztörvény okozta esetleges (?) fennakadások és felmondások egy része még csak ezután jön.

Mit sportol egy olimpiai bajnok kisiskolás gyereke? És mit gondol az egyesületi sportolásról az, aki egykori sportolóként és szakemberként is ismeri az élsportra nevelés rendszerét?

Ha rákerestek az értelmező szótárban a hiánypótló szóra, ez a kvíz lesz az illusztráció, de inkább kattintsatok itt és most, és tudjátok meg, ti milyen iskolatáskák vagytok:

Anafilaxiás allergiával élő gyerekek szülei mesélnek arról, hogyan készültek fel ők a tanévre, milyen óvintézkedéseket tehetnek az intézmények, és miben segíthetnek az osztálytársak hozzátartozói.

Közelednek az első szülői értekezletek, és a kínos kérdés: ki lesz tagja az szmk-nak? Mit jelent valójában ez a feladatkör a – sokszor gonosz – sztereotípiákon túl? Z. Kocsis Blanka olyan szülőket kérdezett, akik vállalták a feladatot. Helyettünk.

Egyes ajánlások szerint egy gyerek csak akkor maradhat otthon egyedül, ha ismeri az épület pontos menekülési tervét és a család vészhelyzeti protokollját. (Ha ez igaz lenne, a szerző még 37 évesen sem lehetne egyedül otthon.) De valójában mit kell megtanítanunk a gyerekeinknek a veszélyes helyzetekről, és hogyan tegyük ezt anélkül, hogy rájuk ijesztenénk?