„Az a jó, ha azok a gyerekek születnek meg, akiket nagyon várnak” – gyerekvállalás és tudatos gyermektelenség napjainkban
Tavaly minden eddiginél kevesebb gyerek született Magyarországon – ami a nemzetközi tendenciákba is illeszkedik –, és miközben egyre később vállalnak az emberek gyereket, világszinten nőni kezdett a tudatosan gyermektelenek száma. De milyen szempontokat mérlegelnek azok, akik ma a gyerekvállalás, illetve a gyermektelenség mellett döntenek? Milyen a gyerekbarát társadalom, közösség? Egyáltalán: mi kell ahhoz, hogy valaki merjen gyereket vállalni, és min mennek keresztül azok, akik bár szeretnének, mégsem sikerül nekik? A Lélektani határ legújabb epizódjában Milanovich Domi a gyerekvállalás nagyon is intim, ám társadalmilag fontos és szabályozni kívánt témáját járja körül meghívott vendégeivel, Herczog Mária szociológussal, gyermekvédelmi szakemberrel és Bátki Anna klinikai szakpszichológussal, pár- és családterapeutával. Az adásban elhangzott gondolatokból pedig a műsor szerkesztője, Filákovity Radojka válogatott.
–
Termékenységi mutatók nemzetközi és hazai viszonylatban
Tavaly minden eddiginél kevesebb gyerek született Magyarországon, „a nemzetközi trendek a fejlett országokban pedig egyértelműen megegyeznek a hazaiakkal” – kezdi Herczog Mária, amikor a hazai és nemzetközi születésszámokról beszél. Mint kiderül: nagyon kevés olyan európai ország van, amelyben magasabbak a termékenységi mutatók, mint itthon.
Emellett világszinten megfigyelhető az is, hogy egyre emelkedik az első gyereket vállaló nők életkora.
„Másrészt pedig – ami Magyarországon nem kimutatható, de –, nő a szándékos gyermektelenség is. És emellett nő azoknak a száma, akik szeretnének ugyan gyereket, de nem tudnak teherbe esni, nem lesz gyerekük” – mondja Herczog Mária.
Mint kiemeli: a magyarországi helyzet abban az értelemben lehet speciális a nemzetközihez viszonyítva, hogy itthon lassan hatvan éve tesznek jelentős törekvéseket a születésszám növeléséért.
„Nagyon komoly erőfeszítéseket tettek a mindenkori kormányzatok, hogy valamilyen módon ösztönözzék a gyerekvállalást. […] De ha megnézzük a statisztikai adatokat, akkor azért az látszik, hogy érdemben nem nagyon sikerült növelni a születésszámokat. […] A világtendencia akár a legfejlettebb, de akár a fejlődő országokban is egyértelműen a gyerekszámcsökkenés” – fejti ki. Emellett hozzáteszi: az a jó, ha azok a gyerekek születnek meg, akiket nagyon várnak, és ahol valamiféle módon az állam hozzájárul jelentősen ahhoz, hogy a családokat ne terhelje aránytalanul a gyerekvállalás.
Sokféle ok húzódik a gyermektelenség hátterében
Arról már Bátki Anna mesél, hogy a sztereotípiákkal ellentétben mennyire heterogén csoportról van szó, amikor gyermektelen emberekről beszélünk.
„Az egyszerűbb megkülönböztetés szerint vannak azok, akik tudatosan nem vállalnak gyereket, illetve akiknek biológiai vagy fiziológiai okok miatt nem születik gyermekük, tehát akik nem saját döntésükből kifolyólag maradnak gyermektelenek, hanem mert így alakul az életük, de nem így szerették volna.”
Bátki Anna szerint e kategóriák között nagyon sok átjárás van: sok olyan pár van például, amelynek tagjai fiatalkorukban úgy érzik különböző okokból, hogy nem szeretnének gyereket vállalni, és mire megváltozik a véleményük, szembesülnek azzal, hogy az életkorukból adódóan ez a lehetőség már nem is adott számukra.
„Vannak olyanok is, akik valójában nem szabad akaratukból nem vállalnak gyereket, hanem bizonyos egzisztenciális okokból, akár pszichés nehézségek, vagy betegségek miatt nem érzik úgy, hogy a körülmények alkalmasak lennének. És akkor vannak azok, akik pedig a saját nagyon rossz tapasztalataik, nehézségeik, esetleg bántalmazott gyermekkoruk miatt, vagy hozott minták miatt érzik, hogy ők nem tudnának ezzel megbirkózni. De ez sem azt jelenti feltétlenül, hogy alapvetően ne szeretnének gyereket.”
Emellett Bátki említi azt a helyzetet is (amit az angol nyelvben social infertilitynek hívnak), amikor az ember szeretne ugyan gyereket, de nem találja meg a megfelelő partnert, akivel szülőtársakká válhatnának.
Mennyibe kerül ma egy gyerek Magyarországon?
Ne legyünk álszentek: a gyerekvállalás óriási anyagi elköteleződés is – ez az oldala pedig sokakban kelt szorongást. Herczog Mária felidézi azt a kutatást, amit egy hazai biztosítótársaság végzett, és amelyben arra keresték a választ, nagyságrendileg átlagosan mennyibe kerül egy gyerek felnevelése ma Magyarországon.
„25 és 40 millió forint körül számolták egy nem extrém kiadásokkal járó gyerek felnevelését nullától tizennyolc éves korig. Ha ezt visszaosztjuk, akkor ez több mint 2-3 millió forint éves szinten. Na most, hogyha ezt még 12-vel is elosztom, akkor az azt jelenti, hogyha valakinek két gyereke van, akkor, mondjuk, 4-500 ezer forintra is rúghatnak ezek a költségek” – mondja.
Itt jön be természetesen az állami hozzájárulás kérdése is. A szociológus szerint, ha valóban növelni szeretnék a születésszámot, akkor a gyereknevelés költségeihez az államnak, a közösségnek sokkal erőteljesebben hozzá kellene járulnia.
„Ezek a hozzájárulások jelenleg meglehetősen szerények.
De vajon hogyan lehetne jobban támogatni a gyerekvállalást fontolgatókat a döntésben? Milyen országokban nagyobb a gyerekvállalási kedv? Milyen a gyerekközpontú társadalom, közösség? Egyáltalán: mi kell ahhoz, hogy valaki merjen gyereket vállalni, és min mennek keresztül azok, akik bár szeretnének, mégsem sikerül nekik? A Lélektani határ legújabb epizódjában ezekre a kérdésekre is válaszolnak majd.A családi pótlék, ami egy univerzális ellátás – tehát azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy valaki dolgozik vagy nem dolgozik, ez az állam hozzájárulása a gyerekek felneveléséhez – 2007–2008 óta nem változott. Tekintetbe véve az inflációt és az árak emelkedését, ez meglehetősen drámai. A másik dolog az, hogy egy csomó olyan ellátáson, ami látszólag ingyenes – például az iskola –, az addicionális költségek rendkívül magasak.”
A teljes epizódot itt nézheted meg:
Itt pedig meghallgathatod:
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Canva / Syda Productions