Ilyennek szerették a nőt – mesélő plakátok a szocializmusban
Milyennek mutatta a reklám anyáinkat, nagyanyáinkat?
Milyennek mutatta a reklám anyáinkat, nagyanyáinkat?
A panel élt, él és élni fog! De hol készült?
„Jock (Jockey-nak): A nő helye az ágyban van, és nem az irodában!
Ellie (belépve): Igazán hízelgő!
Jock: Ugyan, tudod jól, hogy nem úgy gondoltam.
Ellie: Nagyon jól tudom hogy gondoltad. Úgy, hogy a nő helye mindig két lépéssel a férfi mögött van. Kivéve, ha aknamezőn sétálnak.” – Na, kinek ismerős ez a szöveg? Kezeket fel!
Imádtuk őket… mi lett velük?
Nektek melyik a kedvenc neonreklámotok?
Nem pont húsvéti, de mindannyian ismerjük és szeretjük. Kockás a füle, és repül. Megvan, ugye?
A márciusban váratlanul elhunyt Kamondi Zoltán utolsó filmes rendezése egy olyan mozi, amely több generációt szólít meg egyszerre, a hatás viszont teljesen eltérő... de a lényeg: van! Mármint hatás.
Amikor életed legbiztosabb pontja egyszercsak eltűnik. Csak úgy. Szívszakadás, földindulás.
A nap, ami alapjaiban rengette meg a szocialista rendszert. A nap, amikortól az emberek félve mentek ki az utcára, nem mertek zöldséget, gyümölcsöt enni. A nap, amihez a felső vezetés hazudozása tapad. Ma van a csernobili katasztrófa évfordulója.