A gladiátornők karddal és pajzzsal küzdötték le a rájuk erőltetett társadalmi szerepeket
Az egyetlen hely az ókori Rómában, ahol a nőkre is egyenlőkként tekintettek, az aréna volt. Ismerjétek meg a gladiátornők izgalmas történetét:
Az egyetlen hely az ókori Rómában, ahol a nőkre is egyenlőkként tekintettek, az aréna volt. Ismerjétek meg a gladiátornők izgalmas történetét:
„Már tudom, hogy a felszabadultság erejéből létezni a világban misszió. Vállalni, hogy a nőiségben való megmutatkozás az egyik »dolgom« a világban. Nőként a legtöbbet hozni ki magamból, az egy vállalás! Merni igazinak lenni, merni látszani. Egyszerre vágy, és halálfélelem.”
Nem, ha levágod a hajad, nem nő ki a bajszod. (Spoiler: az előbb-utóbb amúgy is kinő, tök mindegy, milyen a frizurád.)
Na de hogyan is állunk a rövid hajú nőkkel?
A királylány, aki legyőzi a sárkányt? Van ilyen bizonyára, de az óvodai mesékben a női szereplők még ma is elsősorban a lány-feleség-anya-öregasszony szerepkörökben lelhetők fel a hős férfiak viszonylatában. Ez pedig azért lehet gond, mert a mesék lehetőségeket mutatnak fel a gyerekeknek. (Vagy vesznek el tőlük akár.) Hogy milyen egyéb következtetésekre jutott szerzőnk, és mi lehetne a megoldás az óvodapedagógus szakértő szerint? Olvassátok el ezt a nagyon érdekes írást!
Ötven év, három gyerek, öt unoka, nehéz női sors, művészet és mindennapok.
A szépségért semmi sem drága!(?)
Na, most akkor ki kicsoda?
Nagyon vicces és tanulságos, amikor egy férfi szemüvegén keresztül merülhetünk el a háztartás legtitkosabb bugyraiban. Legyetek megértők, elfogadók... és maradjon egy kis öniróniátok is.