A közeljövőt érintő nagy álmok egyszer csak Excel-táblába kerülnek, és akkor az ember kénytelen osztani, szorozni, számot vetni: vajon meg fogja tudni lépni a következő szintet, ahogy elhatározta? Vagy lesznek, akiknek – bármennyire is szeretnének – de már nem fognak tudni segíteni?
Egy borsodi kis faluban segíteni a cigány gyerekeknek nem mindig hálás feladat, néha a legjobb szándék ellenére is kemény konfliktusok generálódnak, amik akár kiabálásba, fenyegetésbe is torkollhatnak. De akár dicséret éri a segítőt, akár szidás, sohasem szabad szem elől téveszteni a fő célt: a gyerekek érdeke mindenekfelett áll.
Végh Miklós azt mondja, bizonyos szempontból nemcsak azok tekinthetők megváltozott munkaképességűnek, akiknek erről „papírjuk van”, hanem például az idősebb korosztályhoz tartozók, a beteg szülőket gondozók vagy a munka világába visszatérést tervező kisgyerekes édesanyák is. Sőt, akár egy súlyosabb fokú laktózintoleranciával küszködő ember is lehet megváltozott munkaképességű, hiszen számára nem mindegy, hogy tud-e a munkahelye közelében ebédet venni, vagy minden este csomagolnia kell a következő munkanapra. Közös ügyünk tehát a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, cikkünk szereplője ennek szolgálatának szenteli az életét.
A családon belüli erőszak kérdését soha nem tette semmi ennyire problematikussá, mint az elmúlt egy év bezártsága. Írországban élő vendégszerzőnk, H. Fekete Bernadett olyan nőkkel beszélgetett, akik különböző, egyéni módszereket dolgoztak ki a helyzetük elviselésére, a túlélésre, aztán a változtatásra.
A kórházi Covid-osztály nem az a hely, ahova bárki szeretne bekerülni, de vannak, akik nap mint nap oda járnak dolgozni. Néhány anyuka összefogott, hogy a kegyetlen napi pörgésben adjon pár perc örömet a Covid elleni küzdelem élharcosainak.
Sok kicsi tényleg sokra megy – olvasónk meséli el, hogyan próbálták meg apró figyelmességgel támogatni azokat, akik egy éve minden erejüket megfeszítve küzdenek értünk.
Hiába a szándék, a segíteni vágyás az egyik oldalról, és az igény a befogadásra a másikon, néha csak keserűség és frusztráció születik belőlük. Ilyenkor az embernek le kell ülni, szembenézni magával, a céljaival, a motivációival és a lehetőségeivel, majd levonni a megfelelő következtetéseket.
Hát ki segít most már Ilonkának?
Eszter a legbátrabb dolgot tette: szembenézett önmagával és a betegségével.
Az utolsó pillanatban is adható, Covid-biztos, igazán jó helyre megy – még nincs késő a karácsonyi adományozáshoz. Mutatunk néhány jó ajándékötletet: