„Éreztem, hogy ennek megint sapka lesz a vége” – Katasztrofális látogatásaink a fodrászatban
„Nekem olyan dauert csináltak, hogy utóbb felnyomta a sapkát, aminek el kellett volna rejtenie."
„Nekem olyan dauert csináltak, hogy utóbb felnyomta a sapkát, aminek el kellett volna rejtenie."
„Amikor először meglátod magad… nem hazudok, nem leszel elragadtatva. De idővel megszokod a látványt, sőt egyenesen imádni fogod!”
A fodrász olyan bizalmi pozíciót tölt be az életünkben, mint a nőgyógyász vagy a fogorvos. Ha egyszer megtaláltuk az igazit, eszünkbe sem jut váltani.
Az ún. rossz haj napot az ember magának is simán előidézheti. Te is vágattál már magadnak előre megfontolt szándékkal utólag belátva rettenetes frizurát?
Izgalmas hét volt a mostani is: összekeveredett és szétválasztott ikrek, a hipszter-szakáll hattyúhalála, szextingtől sokkolt orvosok... és még mennyi minden!
A test szentsége, a szépség relativitása, és a hiúság leértékelődése. A szépség és a rák, avagy: így tanulta meg Szentesi Éva saját női testét.
Micsoda? Hogy a rákbetegségnek mond köszönetet valaki? Hallottatok már ilyet? Szentesi még erre is képes.
Állítólag ha egy nő megváltoztatja a frizuráját, az nem csupán annyit jelent, hogy ezután hosszabb, rövidebb, esetleg más színű lesz a haja. Mert belül változik meg valami, ami kívülről is látszik. A fodrászok belénk látnak. Most például Kertész Edina nézett be az Álomnő fodrászatba, és elmeséli nektek, ami ott történt.